Dos Caminos, Hortobágyi Tibor

Dos Caminos – Csalódás és figyelem

Ismét két nap az El Caminón, egy kis csalódással. Ami pedig adventi utunkat illeti, figyeljünk arra, hogy a világ csábításai ellenére arról szóljon a felkészülésünk, akiért valóban létezik ez az ünnep! Ha pedig még marad energiánk, akkor azon is gondolkozhatunk, hogy holnap kinek okozunk örömet.

Ahogy az életben, a Caminón is érnek csalódások. Santo Domingo de la Calzada-t, már az otthoni tervezgetés alatt kiemeltem a megnézendő települések sorában. A kisváros katedrálisában egy kakast és egy tyúkot tartanak (amelyeket 21 naponta cserélnek), ugyanis egy legenda kapcsolódik hozzájuk. Röviden arról szól ez a történet, hogy egy német család a 14. században a zarándokút során megpihent Santo Domingo egyik fogadójában. A fogadós lánya megpróbálta elcsábítani a fiút, aki ellenállt. A lány ezért bosszúból egy kelyhet csempészett a csomagjai közé, ezért másnap a legényt felakasztották. A szülei továbbmentek Santiago felé, és amikor visszafele jöttek, látták, hogy fiuk még mindig él az akasztófán. A bíróhoz siettek, aki azt állította, hogy csak akkor hiszi ezt el, ha a tányérján lévő sült tyúk és kakas életre kel. Ez meg is történt, így a fiú megmenekült. Úgy tartják, hogy Szent Jakab közbenjárása miatt történt így. Nos, a katedrális nagy csalódás volt. Bár egy nagyon szép gótikus épületről van szó, de sajnos a belsejét inkább múzeummá alakították (plazma tv-k, táblák, műkincsek), ami szerintem elveszi az épület szépségét és meghittségét.

Advent második vasárnapján, ha engedünk a csábításnak, velünk is hasonló történhet. Itt van egy nagyon szép ünnep, amely felkészít minket egy még szebb ünnepre, Jézus születésére. Ahhoz, hogy karácsonyra készen álljunk figyelnünk kell, hogy ne hatalmasodjon el bennünk az, amit a világ sugall felénk. Hiszen bárhol járunk, mi az, ami szembejön velünk? Már november elejétől karácsonyi fényekkel találkozunk esténként, a boltokban pedig a jobbnál jobb leárazásokat öntik ránk. Természetesen az hasznos, ha időben kezdünk gondolkodni azon, hogy mit adjunk szeretteinknek, de figyeljünk, hogy ne ezek töltsék ki minden gondolatunkat. Adjunk egy kis időt, figyelmet annak is, akiről valóban szól ez a felkészülési időszak!

Santo Domingóban egy valódi „Camino-hangulatú” szálláson aludtunk, ahol a zarándokút különböző településeiről voltak elnevezve a szobák. A szépen felújított szálláson rápihenhettünk a másnapi utunkra, amikor is Belorado volt a cél. Ez a 23 km-es etap gyorsan eltelt, így volt időnk egy kicsit sétálni a városkában. Vajon nekem van időm a másik emberre az adventi időszak alatt? Mivel tudom szebbé varázsolni holnap valakinek a napját? Így advent második vasárnapján ráérő időnkben ezen is gondolkozhatunk egy kicsit!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás