Te mit szeretsz inkább: az ajándékot, vagy az Ajándékozót?

Érdemes megvizsgálni az indítékainkat bizonyos helyzetekben. Mit várunk Istentől? Miért is fordulunk Felé?

Nagyon szeretem az ajándékokat és a meglepetéseket, felém így a legkönnyebb a szeretetet kifejezni. De igazán ilyenkor sem az ajándék vagy a meglepetés érdekel, hanem az, akitől kapom. Látom, hogy azért adja, mert szeret, és fontos vagyok számára. Érdekes látni, hogy Isten mindenkihez a saját nyelvén beszél, én sokszor tapasztalom, hogy elhalmoz a szeretetével. Az életem során már annyi ajándékot kaptam Tőle, hogy a hála egyre csak nőtt és nőtt a szívemben.

Majd történt valami. A szeretetemet elkezdtem egyre inkább ezekhez az ajándékokhoz kötni.  Legyen ez egy lelki adomány, barátságok, vagy az élet bármely területe. Ha az egyik sérülést szenvedett, vagy a vágyott dolgot nem kaptam meg, esetleg várni kellett rá, elfogott a kétségbeesés.  Úgy éreztem, hogy Isten mégsem szeret…hiszen megvon tőlem dolgokat. Majd szépen lassan megértette velem, hogy ez nem így működik: Ő egy jóságos Atya, és sokszor egy édesapa nem azzal segít többet, ha megadja a gyermekének, amire vágyik, hanem ha nemet mond rá, mert ezáltal fejlődik a jelleme. Most már azért is nagyon hálás vagyok, hogy bizonyos dolgokat nem kaptam meg.

Körülbelül egy fél évvel ezelőtt azonban fordulópont következett. Jézus az életem több területén is kihúzta a biztos talajt a lábam alól, és mintha nem lett volna elég a saját nehézségeimmel való megküzdés, olyan élethelyzetekkel találkoztam, amelyeket nem tudtam feldolgozni. Addig a pillanatig ahhoz voltam szokva, hogy Isten vagy valamivel kedveskedik, vagy az én érdekemben nem ad meg valamit, ami bár jónak tűnik, mégsem válik a javamra. Ekkor viszont nagyon komoly szenvedéssel és igazságtalanságokkal találkoztam, amit sehogyan sem tudtam elhelyezni magamban.

hirdetés

Nem értettem, hogy Isten miért engedi, hogy ártatlan, vagy Őt követő és szerető emberek ilyen mértékű megpróbáltatásoknak legyenek kitéve. Megingott az Istenben való bizalmam, és a hitem abban, hogy Ő jó, és igazságos.

És Ő hagyta ezt. Nem értettem Istent. Lázadtam és vádoltam. Könyörögtem, hogy adjon választ. De nem tette. Csendben maradt. Viszont a kétségek között végig mellettem volt, még akkor is, amikor én eltaszítottam.

Majd egy kérdés egyre hangosabb lett bennem: Mit szeretek inkább: az ajándékot, vagy az Ajándékozót? A kérdés egyre nyugtalanítóbb lett. Csak akkor ragaszkodom Istenhez és tartok ki mellette, ha a körülményeim ezt megengedik? Ha teljesíti minden kivánságomat? Ha elhalmoz? Ha látom, hogy a szolgálat, amit Érte végzek, sikerrel jár?

A barátaimat sem azért szeretem, mert valamiféle „szolgáltatást” nyújtanak. Döntöttem mellettük, és akkor is szeretem őket, amikor a legnehezebb időszakaikat élik, és a legkevésbé szerethetőek. Akkor Istent miért csak akkor szeretném, ha minden rendben megy? A szüleimet sem értettem sok helyzetben, amikor kicsi voltam. Haragudtam rájuk, igazságtalannak gondoltam őket, de ma már látom, hogy a döntéseik a javamat szolgálták. Ha szigorúak voltak, az nem a szeretetlenségük, hanem a szeretetük jele volt.

Jézustól már megkaptuk a legnagyobb ajándékot, amit csak kaphatunk, és a legkevésbé sem érdemelünk meg: az üdvösségünket. A szívünkben állandóan hálásnak kéne lennünk, és dicsőítenünk kéne Őt ezért.

És igen, Isten sokszor megengedi a nehéz helyzeteket és megpróbáltatásokat, amiket nem értünk, de bízhatunk abban, hogy Ő egy szerető Atya, aki végig mellettünk van és fogja a kezünket. Hiszen az Istent szeretőknek minden a javára válik.

Így végezetül csak szeretném feltenni neked is a kérdést. Te mit szeretsz inkább: az ajándékot, vagy az Ajándékozót?

Kép: pexels.com

hirdetés