A CSIT-élmény

Van egy magyar ifjúsági találkozó, amiért akkor is érdemes kétszer fél napot utazni, ha csak pár órát maradsz. Kultikus helyszín, mély lelkiség és igazi székely vendégszeretet: ez a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó.

A nyári fesztiválok és ifjúsági találkozók sorában számos különlegességet fedez fel, aki az igényes keresztény programokat keresi, de van egy igazán kiemelkedő, amiért érdemes az anyaországból is hosszú útnak indulni. Bár több, már ismert programhoz hasonlítható, igazán mégsem hasonlít egyikre sem, mert a CSIT megalkotta saját profilját és hangulatát, amely egyedivé teszi.

Otthonról haza

A kolozsvári repülőtér termináljában elegyedik a román szó a magyarral. A budapesti járat utasai közül sokan a Kolozsvári Magyar Napok rendezvényeire érkeznek, mások esküvőt ünnepelnek másnap. Deák Bill Gyula esti fellépésére igyekszik, de vannak olyanok is, akik a tranzitzónán keresztül továbbutaznak kincses Kolozsvárról. Rám még majd’ öt órás autóút vár, sofőröm, Endre azonban minden kanyart fejből ismer, így jól haladunk. Hiába hirdeti Szent László emlékét a tordai hasadék, a környéken gyakorlatilag csak román nyelvű feliratok igazítanak útba. Nyelvtudás hiányában nem próbálkozok, inkább Endrére hagyatkozok, aki időről-időre újabb anekdotával szórakoztat.

hirdetés

Később változik a táj, változnak a körülmények. Már megjelennek a magyar településnevek, majd szinte minden; vegyesbolt, panzió, sípálya magyarul hirdeti magát. Székelyföld gyönyörű hegyei között járunk, olyan városokon suhanunk keresztül, amik önmagukban is megérnek egy misét. Sok portán ott a magyar vagy székely zászló. Amikor megállunk egy kis frissítőért, a megye magyar nyelvű rádiója szól a háttérben és fel sem merül, hogy ne magyarul beszéljünk az eladóval.

Még egy kis út és feltárul előttünk a csíki medence. Éppen szemben velünk pünkösd méltóságát hirdeti a nyereg, alatta jól kivehető a kegytemplom sziluettje. Most járok itt először, mégis otthon vagyok.

A nyár csúcspontja

Amikor megérkezünk, a vége felé jár a szentmise. A kegytemplom zsúfolásig telve fiatalokkal, a mellékoltárokról is “lógnak”. Egészen különleges, megfogható, de le nem írható atmoszféra. Belépve azonnal érzed, hogy itt együtt dobbannak a szívek. A fiatalok szentáldozás alatti, templomot betöltő éneke a legnagyszerűbb háttér az imához.

Az imaháttér egyébként is rendben: mint később a főszervezők érdeklődésünkre elmondják, az elmúlt hónapokban imaláncot szerveztek, miséket ajánlottak fel a találkozóért és a résztvevőkért. (A velük készült interjú hamarosan olvasható lesz.) Közel százötven önkéntes összehangolt munkájának eredménye, hogy minden jól működik, pedig ezer fős rendezvényről van szó, amelyhez az idő sem mindig kegyes. De fennakadás nincs, csupa mosolygós ember igazít minket útba, lépten-nyomon új barátokba futunk, hamar CSIT-esnek érzi magát az ember. “Ez a nyár csúcspontja”- mondja egy tizennyolc év körüli lány, miközben a vacsoráért állunk sorba. Péntek este puliszka a menü, a helyiek kíváncsiak, ettünk-e már ilyet. Nagy sikert aratunk, amikor elmondjuk, kifejezetten szeretjük.

Később, a kegytemplomba vissztérve néhányan még mindig imádkoznak. Most van alkalmunk imát mondani a Mária-szobornál. Közben óhatatlanul eszünkbe jut, hány generáció óta teszik ezt a magyarok rendületlenül.

A rendezvény záróestjén előbb táncos produkció, majd koncert szórakoztatja a fiatalokat. A dicsőítő dalok legalább akkora bulit váltanak ki, mint bármely fesztivál – a különbség azonban hatalmas. Itt például egyetlen korty alkohol sem szükséges a bulihangulathoz, holott a jókedv mindenkit magával ragad. Kicsit arrébb betérünk egy sátorba, ahol éjfélig szentségimádás zajlik. A hangulatosan berendezett és kivilágított térben meglepően sok fiatal tölti idejét. Halk dicsőítő zene mellett a buli forgataga valahogy nem is zavaró.

A pajtában és a teaházban is zajlik az élet, sokan beszélgetnek. Újdonsült barátaink invitálására a hideg éjszakában a teára szavazunk. Egyre népesebb csoportban beszélgetünk anyaország és Erdély kapcsolatáról, a helyi fiatalok életéről, a CSIT-ről, hivatásról. Aztán persze – ahogy barátok között az szokás – felmerülnek könnyed témák is.

Ide mindenképpen visszajövünk

Hajnalig beszélgetnénk, de akkor már indulnunk kell vissza Budapestre. Amikor szálláshelyünk felé vesszük az irányt, a hangulat még mindig nem lankad, sőt. Nem kérdés, jövőre hosszabb időre kell jönni. Mert úgy tűnik, a CSIT tényleg a nyár csúcspontja.

Vágvölgyi Gergely

A kép forrása a találkozó hivatalos Facebook-oldala.

hirdetés