2017. 08. 09.

Keresztények a világ körül – katolikus szomszédaink

A magyarok többsége barátként, régi jó ismerősként tekint a horvátokra. A közös történelem évszázadai, a vízilabda szeretete és a határon túli közösségek mellett is számtalan kapocs köt össze minket. A magyar turisták szinte már hazajárnak a horvát tengerpartra – de még a rendszeres látogatók közül is csak kevesen ismerik Horvátország vallásos oldalát.

Pedig a horvát kereszténység még a miénknél is régebbi gyökerekre vezethető vissza. A magyar honfoglalás idején az Adria partján már templomok és kolostorok épültek, és 879-ben a pápa független államként ismerte el a keresztény Horvát Fejedelemséget. Sőt, a horvátok pápai engedéllyel latin helyett egyházi szláv nyelven mondhattak szentmisét – háromszáz évvel a reformáció előtt!

A népesség 86%-a vallja magát katolikusnak, akiknek harmada hetente jár templomba. Ezzel Horvátország az EU legvallásosabb országai közé tartozik. Mindössze az emberek 5%-a tartja magát ateistának. Jelen van a Balkán két másik nagy vallása, az ortodox kereszténység és az iszlám is. A protestáns egyházak viszont nem tudták megvetni a lábukat az országban, összesen alig pár tízezer főt számlálnak.

„A világ legkisebb székesegyháza” Nin városában. A 9. században építették. [Fotó: Marcin Szala / Wikimedia]

Nem meglepő, hogy a horvát politikában is a konzervatív gondolkodás érvényesül. Természetesnek számítanak olyan jelképes dolgok, mint a vasárnapi zárvatartás, iskolai hittan, január 6-i és augusztus 15-i munkaszünet, vagy a polgárilag is érvényes templomi esküvő. Több város a védőszentjének napját is piros betűs ünnepként tiszteli. Egy 2013-as népszavazás 66-34% arányban utasította el az azonos neműek házasságát. A szocialista ellenzéki párt pedig nemrég saját elnökének nyilatkozatától határolódott el, mivel az a Vatikánnal kötött szerződés újratárgyalását szorgalmazta.

A Balkánon a horvát és a katolikus szó szinte azonos jelentésűvé vált. Néha talán túlságosan is. A szent hazafiságtól fűtött nacionalizmus túlkapásai a mai napig megosztják a keresztényeket. A horvát politika sem tud kitörni a „kommunistázás” és „fasisztázás” stílusából. Visszatérő téma az 1940-es évek náci diktatúrája, amiben papok és hívek is aktív szerepet vállaltak – mind az üldözők, mint az üldözöttek oldalán. A Tito-korszakban a vallásszabadság, a nemzeti függetlenség és a kommunistáktól való szabadulás vágya elválaszthatatlan egységbe olvadt. Az 1984-es Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus tüntetésnek is beillő szentmiséjén 400 ezren vettek részt. Hiába üldözték negyven éven keresztül brutális eszközökkel az egyházat, az új Horvátország mégis vallási alapokra építkezett.

Horvátországban nyaralva biztosan találunk szentmisét – fél Magyarországnyi területen több mint 1500 plébánia működik. [Fotó: Alex Proimos / Wikimedia]

Érthető, hogy a véres háborúval elért függetlenség után sokan hallani sem akartak az EU-tagságról. A népszavazás előtt fél évvel XVI. Benedek pápa személyesen utazott Horvátországba, hogy a csatlakozásra buzdítson. Kijelentette, hogy „a horvát nemzet kezdeteitől fogva Európához tartozik”, az Európai Unióba való belépésük pedig „emlékezteti Európát a keresztény gyökereire”.

Keresztények a világ körül Leelőssy Ádám
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás