Az elmúlt hetekben több oldalon is olvasható volt, hogy Európa vezető politikusai, akik döntéseikkel hosszú évtizedekre meghatározzák a kontinens jövőjét milyen családi állapotban élnek.
A mondás egyre inkább igaz: „Fejétől bűzlik a hal…”
Európa 4, gazdaságilag legerősebb államának (Franciaország, Németország, Nagy–Britannia, Olaszország) vezetői gyermektelenek. Ezen országokban a nemzetalkotó lakosság száma rohamos mértékben csökken és az esetleges népességnövekedés oka a migráció okozta többlet és a letelepedők magasabb termékenységi arányszámának köszönhető. Családpolitikájuk azonban nagy mértékben elmarad attól a potenciáltól, ami gazdasági erejükben rejlik, ezzel is kinyilvánítva, hogy van „könnyebbik” út.
Azonban a többi nyugati ország kormányfői sem mondhatók éppen nagycsaládosoknak.
Svédország, Hollandia, Skócia és Luxemburg vezetői is gyermektelenek és döntéseikben erőteljesen jelennek meg azon liberális eszmék, melyek a „konzervatívnak” titulált életmóddal szembehelyezkedve lazítják fel a család társadalmi fontosságát.
Kelet–Európa országainak negatív demográfiai mutatói sok tekintetben rosszabbak nyugati társaiknál, azonban családpolitikájuk eltér az „elvártaktól”.
Ha megnézzük a V4-k (a visegrádi csoport) minisztereinek gyermekeinek számát azt látjuk, hogy Orbán Viktor 5 gyermekével Európa legnagyobb családját tudhatja magának, Lengyelország és Csehország vezetői 2-2 gyermekkel, míg Szlovákia elnöke 1 gyermekkel rendelkezik.
A közelmúltban hazánkban tartott Nemzetközi Családkongresszuson miniszterelnök úr bejelentette, hogy a GDP 5%-át tervezik költeni családtámogatásra a jövőben, mert a cél a népességfogyás megállítása az elkövetkező 15 évben. Legyünk optimisták!
Bese Gergő