Vágvölgyi Gergely 2017. 06. 06.

In memoriam Jókai Anna

Jókai Anna haláláról szólnak a hírek. Megint hazaköltözött egy kivételes kvalitású alkotó, egy szívvel-lélekkel élő nagybetűs Ember. Úgy érezhetjük, szegényebbek lettünk. Pedig Jókai Anna épphogy sokkal gazdagabbá tett minket.

Emlékszem közönségtalálkozójára, amelyen részt vettem. Előttem van példaértékű alázata, belső-külső derűje, közvetlensége, az irodalom és az olvasók iránti tiszteletének megannyi megnyilvánulása rezdüléseiben, szavaiban. Találkozói ezek által egészen bensőséges alkalmakká váltak, munkássága pedig hitelesebb, szebb lett, mint ahogy kereste az igazat és a szépet ő maga is mindvégig. Nem volt rest szót emelni, ha káros folyamatokat, történéseket tapasztalt és lelkesen támogatni előremutató kezdeményezéseket. Közéleti kiállásai sokak számára hatottak erkölcsi iránytűként, ahogyan verseiből is messze kiviláglik a tisztább emberi élet iránti olthatatlan vágyakozás és a remény, hogy mindez megvalósítható.

Jókai Anna felelősséget érzett keresztény magyar nemzete iránt, amelyet őszintén szeretett. Látta, milyenek vagyunk mi „csöbörből-vödörbe-magyarok”, de kitartóan vallotta, hogy „Godot megjött” és „Krisztus nem csak meghalt értünk – elő is élt nekünk valamit”, s ezt a valamit igyekezett követni maga is. Példát adott. A spirituális realizmus kiemelkedő műveit írta meg, iskolát teremtve, örököt hagyva. S közben folyton kérte az „Öreg Isten, nagy Isten”-t, tekintse le ránk és fáradozásainkra. Most már nagyon közel van Hozzá.