Amikor a mai napon ünnepelt Szent Rita életéről meséltem a diákoknak számos élethelyzetet mondtak el családjukból, mely kísértetiesen hasonlított Rita életéhez. Cascia szentjének olyan sors jutott, amiben ma milliók ismerhetik fel saját életüket.
Az alkoholista, agresszív férj, aki Isten nevét csak káromlásokban használta sokszor fizikai bántalmazásoknak is kitette feleségét, ma számos családban jelen van. Rita azonban nem engedte át férjét a gonosznak, hanem naponta imádkozott a megtéréséért. Nem hagyta, hogy a férje iránti érzelme a gyűlöletbe csapjon át.
Szerette őt, mert látta benne a jót és gyermekeit is édesapjuk tiszteletére nevelte és a kitartó ima meghozta gyümölcsét.
hirdetésA keményszívű férj megtért.
A gyóntatószékben letette a terheket és új emberként tért vissza családjához, ahol a szerető feleség és gyermekek várták. Ha Rita a „könnyebbik” utat választja és elhagyja férjét mennyivel lett volna egyszerűbb az élete? A szüleinél húzódott volna meg gyermekeivel? Szívében pedig a düh, a harag vagy akár a gyűlölet kerekedett volna felül? A kérdésekre nem tudunk válaszolni, mert Rita nem a 21. század embere volt, aki a legkisebb nehézség esetén már veszi a sátorfáját és tovább áll.
Ma egy kis vita elég ahhoz, hogy munkahelyet váltsak, a szomszédokkal való összeszólalkozás miatt elköltözöm, vagy ami leginkább aggasztó, az a házasságkötések zsákutcába futása. Ma minden második kimondott igen válással végződik.
Hiányzik a türelem, a megbocsátás, a bocsánat kérés, a hit és számos olyan tulajdonság, amivel rendbe tudom tenni embertársi kapcsolataimat.
Akkor a „sötét” középkor embere volt az elmaradott? Vagy én vagyok túl elhamarkodott és hirtelen haragú? Szent Rita élete rávilágít arra, hogy egyik korban sem volt könnyű a családok élete, de Papp Miklós atya szavait kölcsönözve mondhatjuk: „Az a család, aki tud együtt imádkozni, annak van jövője.”
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás