A méltán híres Anthony de Mello elgondolkodtató története egy kis halról, aki kereste az óceánt. Mi kérünk elnézést, ha magadra ismersz!
,,Bocsáss meg”, mondta egy tengeri hal, “idősebb vagy nálam, meg tudod hát mondani, hol találom azt, amit Óceánnak hívnak?”
,,Az Óceán”, mondta az idősebb hal, “az, amiben úszol.”
,,Ez az? De hiszen ez víz. Én pedig az Óceánt keresem,” mondta a csalódott hal, s továbbúszott, hogy keresse az Óceánt…
Egy fiatalember érkezett a Mesterhez, és sannyasi nyelven szólt hozzá: ,,Évek óta keresem Istent. Mindenütt kerestem, amerre csak azt mondták, hogy ott van: hegyek csúcsán, a végtelen sivatagokban, a kolostorok csendjében, a szegények kunyhóiban.”
“És megtaláltad?”, kérdezte a Mester.
,,Nem, Te igen?”
Mit mondhatott erre a Mester? A lenyugvó nap aranyos fénysugarakkal ömlött be a szobába. Több száz veréb csivitelt a fügefán. A távolból odahallatszott az országút zaja. Egy moszkitó figyelmeztetően zümmögött, hogy csípni készül… S ez az ember mégis képes ideülni, s azt állítani, hogy nem találta meg Őt.
A fiatalember egy idő után csalódottan elment, hogy másutt keresse Istent.
*
Hagyd abba a keresést, kis hal. Nem kell nyomoznod tovább. Nyisd ki a szemed és láss!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás