Az IPCC elnöke a Vatikánban

Szeptember 28-án nagyszabású klímakonferenciát rendezett a Pápai Tudományos Akadémia. A találkozó kimondott célja az egy hónap múlva esedékes COP22 klímacsúcsra való felkészülés volt, valójában azonban ennél sokkal több.

Az egynapos szeminárium résztvevőinek névsorát sok tudományos konferencia megirigyelné. Az előadók között nem kisebb név szerepelt, mint Dr. Hoesung Lee, a klímaváltozással foglalkozó kormányközi tudományos testület (IPCC) elnöke. Mellette a tudományos oldalt az USA-ból, Európából és Kínából érkezett neves kutatók képviselték. Egyházi részről burmai és amerikai érsek, jezsuita missziós pap, a Vatikán számos tisztviselője, valamint a Pápai Tudományos Akadémia professzorai és diákjai voltak jelen a konferencián. Természetesen Ferenc pápa sem hagyhatta ki az eseményt. Hogy még teljesebb legyen a kép, meghívták a WWF természetvédelmi szervezet és az AMG energiaszolgáltató képviselőit is. A teljes névsor itt megtekinthető.

A szoros programban körülbelül egyenlő súlyt kaptak az előadások és a moderált beszélgetések, így volt lehetőség a tények ismertetésére ugyanúgy, mint a vélemények ütköztetésére, cseréjére. A találkozó diplomáciai jelentőségét nem lehet eléggé méltatni, akár a fejlett és fejlődő világ, akár a vallás és tudomány kapcsolatára gondolunk. Talán ennél is fontosabb azonban az a keresztény spirituális háttér, ami az Egyház révén végre kezd megjelenni az ökopolitikai párbeszédben. Ennek fontos mérföldköve volt tavaly a Laudato Si’ megjelenésére időzített vatikáni klímakonferencia, amiről a neves Nature folyóirat is beszámolt. A mostani szeminárium ennek folytatásaként is értelmezhető, nem titkolt hagyományteremtési szándékkal. Természetesen a találkozók révén az Egyház is fejlődik: a püspökök, teológusok sokat tanulnak a tudósoktól és közéleti szereplőktől, ezek az ismeretek pedig beépülnek a lelkipásztori tevékenységbe. Utóbbi azért rendkívül fontos, mert a kereszténység szociális és oktatási szerepe hatalmas, különösen a szegény országokban. A Katolikus Egyház a saját intézményein keresztül a klímakonferenciákon lefektetett elveket talán hatékonyabban tudja átültetni a hétköznapi életbe, mint ahogy azt az egyetemek és kormányok képesek végrehajtani.

Vajon hol tartana ma a világ, ha az Egyház tíz-húsz évvel hamarabb ismeri fel ezt a küldetést…?

hirdetés