“Biztos, hogy nem istentisztelet van odabenn!”

“Most akkor való a gitáros dicsőítés a templomba vagy sem?” Erről az újabban gyakran felmerülő kérdésről nemrég Anna írt egy cikket a 777-re, részben ehhez kapcsolódóan is szeretnék egy érdekes mai tapasztalatomról írni, amely távol Magyarországtól történt…

…ugyanis éppen Finnországban tanulok, és a hétvégén néhány barátommal Észtország fővárosába, Tallinnba utaztunk körülnézni. Tallinn gyönyörű város, kicsit emlékeztetett Szentendrére. Apró, hangulatos éttermek és cukrászdák bújnak meg a sok száz éves házakban; frissensültek, fűszerek és csokoládé illata csalogat mindenhova; a legkülönfélébb múzeumok, souvenirboltok, kézművesboltok és hostelek sorakoznak egymás mellett, mindegyik tele van jókedvű, csacsogó emberekkel. A macskaköves utcákon barangolva az ember minden harmadik sarkon egy templomba botlik.

Épp egy ilyen templomba léptünk be ma délelőtt, amikor gitárok, dob és éneklő emberek hangja ütötte meg a fülünket. Egy román és egy orosz lány is velünk utazott, mindketten (elméletileg) ortodoxok, és tanácstalanul álltak a templom előterében, nem tudták elképzelni, hogy mi lehet ez a zene odabenn. Koncert? Vagy esetleg esküvő? Mikor mondtam nekik, hogy szerintem az istentiszteletet halljuk, nem akartak nekem hinni. Ilyen jó zene egy istentiszteleten??

Beléptünk a templomtérbe. A gyülekezet állva, több szólamban dicsőített, a zenekar velük szemben, az oltárnál zenélt, és valami olyan különleges, szívet melengető hangulata volt az egésznek, amihez foghatót régen tapasztaltam.

A két külföldi lány kerek – és közben csillogó – szemekkel állt: hallgatták és nézték a dicsőítő embereket, és alig hitték el, amit láttak. A hazájukban soha nem találkoztak ilyennel…

***

Mikor elindultunk kifelé, egyikük odajött hozzám, és csak ennyit mondott: “Most már kezdem érteni, hogy miért vagy hívő.”

Ugyan a dicsőítés csak egy icipici része a kereszténység(em)nek, és valószínűleg a hit igazi magasságából és mélységéből csak a felszínt tapasztalták meg, felemelő érzés volt látni, hogy mennyire megérintette őket, amit láttak.

Sok-sok korábbi, és eme egészen friss tapasztalatom alapján úgy látom, hogy

az őszinte dicsőítés hatalmas erővel képes a szívek körüli falak lerombolására; és az embereket – különösen a fiatalokat – pillanatok alatt képes közelebb hozni Istenhez.

Talán nem is érdemes sértődésig menő vitákat folytatni arról, hogy való-e mindez a templomba. Inkább csak vegyük elő a gitárokat és csináljuk. Imádkozzunk és zenéljünk, legyünk együtt egymással és Istennel. A többit majd Ő intézi.

hirdetés