Van két ősi tablet, amelyek vitathatatlanul meghatározták a világtörténelem menetét: Mózes két kőtáblája, amelyeken a tízparancsolatot elhozta a megnyilatkozás hegyéről. Ám nem idejétmúlt szabályok ezek? Egyáltalán mit jelentenek ma, több ezer év után? Új, közös sorozatot indít a 777blog.hu és az Ösvény magazin: sorra vesszük a kereszténység tízparancsolatát, és megpróbáljuk megfejteni, hogy mit mondhatnak egy mai kereszténynek. Az első parancsolatról vendégbloggerünk, Ádám Miklós atya írt.
Minden parancs mögött ott egy érték, aminek a megvédését a parancs kitűzi célul. Nincs ez máshogy az első parancsnál sem. De amíg a többi parancs esetében talán kicsit több mankó áll a rendelkezésünkre, amikor megpróbáljuk kibogozni, hogy mit is jelent a gyakorlatban, az első parancsolatnál valamivel kevésbé tudunk konkrét viselkedési formákat illeszteni a parancshoz. Persze, vannak konkrét viselkedési formák, amikben az imádás és a szolgálat testet ölt, mint amilyen a szentmisére járás, az imádság vagy a közösség iránti elkötelezettség, de valahogy talán nem csak én érzem, hogy maga a parancs túlmutat ezen.
És nem véletlenül. Ha felmerül a kérdés, hogy milyen konkrét viselkedési formák kapcsolhatók az első parancs megtartásához, azt kell mondjam: a többi parancs megtartásának konkrét kifejeződési formái.
Elvégre az első parancs amolyan gyűjtő parancsolat. Magába foglalja az összes többi parancsot is.
Ez kell legyen a 10 parancsolat megtartásának végső alapja. Nem bántom mások testi vagy lelki épségét, mert az Urat, az én Istenemet imádom, akinek mindenki ugyanolyan fontos. Nem lopok másoktól, mert Isten, az én Istenem ezt parancsolta. Aki az Urat, Istent imádja, és csak neki szolgál, az megtartja mind a 10 parancsot. Mert az imádat és a szolgálat, önmagam alávetése vitális, az életből nő ki. Az életemmel válaszolok Isten meghívására, az életemmel bizonyítom iránta az elköteleződésemet, azt, hogy hozzá tartozom.
Az első parancs tehát egyfajta vegytisztaságot jelent. Elvi alapozást.
Nem egyszerűen azért tisztelem a szüleimet vagy más házastársát, mert a józan eszemmel beláttam, hogy egy stabil személyiségnek vagy egy stabil társadalomnak a család egységén és sérthetetlenségén és a párkapcsolatok kizárólagosságán kell alapulnia, hanem mert az én Istenem olyan Isten, akinek ez fontos. (Ez persze nem zárja ki, hogy értelmesen belátom, hogy az én Istenem logikus Isten, aki logikus világot teremt, tehát a természet, a teremtés rendjében megalapozottak a törvényei. Erről még lesz szó.) Ha viszont a válaszom vitális, és meggyőződésen alapul, az bevonz egy napjainkban divatos szót (még akkor is, ha maga a szó gyakran nem jelent többet a szubjektív tetszés objektiválásánál): Ez a szó pedig a hitelesség. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, a hitelesség elvileg a szónak és a tettnek az egységét jelenti. De bármit is teszek, azt abban a meggyőződésben teszem, hogy az így helyes.
Mire is gondolok pontosan? Van egy mondás, amit már nem tudom, hol olvastam, de megragadt a fejemben, és így hangzik: cselekedj úgy, ahogyan beszélsz, mert különben előbb vagy utóbb úgy fogsz beszélni, ahogyan cselekszel. Ez elsőre talán elvontan hangzik, de mindannyian ismerjük a helyzetet, amikor valaki kifejez egy elvet, és amikor a többiek rákérdeznek, hogy ő miért nem aszerint cselekszik, azt mondja: az más. Ez még az enyhébbik változat. A ravaszabb az, amikor már kerek egész magyarázatokkal tudunk szolgálni arra vonatkozóan, hogy bizony vannak kivételek a szabály alól, mert a körülményeken sok múlik, meg hát meg kell vizsgálni a dolgot, meg az nem is olyan egyszerű… Félre ne értsenek, tényleg meg kell vizsgálni a helyzetet, és a körülményeken is sok múlik, és kevés helyzet egyszerű. Mégis, az ilyen válaszok sokszor azt az elgondolást tükrözik, hogy ez vagy az az érték valóban fontos, de néha vannak olyan értékek, amik felülírják.
Mert az értékeknek van egy hierarchiája. Ilyen szempontból az első parancs megtartása az értékek Istentől rendelt hierarchiájának a megtartását, a magamévá tételét jelenti. Mert lehet, hogy a vasárnapi misére járás érték, de vannak olyan emberek, akik szerint a kényelem és a pihenés magasabb rendű értékek, tehát a vasárnapi misére járás őket csak akkor köti, ha nem akadályozza ezen magasabb rendű értékek érvényre jutását. (Magyarul megfogalmazva, ha nem túl fáradtak hozzá.)
Azt gondolom, ezen a ponton megint a megértés kérdéskörébe botlunk. Mert ahhoz, hogy valamiről meg legyek győződve, elengedhetetlen, hogy az értelmemmel felismerjem, hogy egyfajta cselekvés valóban nélkülözhetetlen bizonyos értékek megvalósulásához. És elengedhetetlen a tapasztalat, ami alátámasztja a gondolkozásom helyességét egy adott cselekvés következményeit illetően.
Összességében azt gondolom, az első parancs az elköteleződés parancsa, nemcsak egyes viselkedési, magatartási formák, hanem magatartásformák összessége, profán szóval világnézet, vallásos kifejezéssel vallás mellett.
Ehhez az elköteleződéshez nélkülözhetetlen a megértés és az élményeinkre való reflexió, hogy kiderítsük, megfelelnek-e a tapasztalatok az elképzelt valóságnak. Ez persze csak egyetlen oldala a parancsnak, egy lehetséges megközelítés, és abból is a töredékesebb fajta. Mert értelemszerűen Istennek az életünkre gyakorolt megváltoztató hatása olyasmi, ami evidenssé teheti, hogy hogyan kell cselekednünk, akár reflexió nélkül is, mert a szívünk megsúgja, mi szeretet az adott pillanatban. De az első parancs az akarat parancsa is, nem csak az észé és a meggyőződésé. Pusztán azért döntöttem emellett a megközelítés mellett, mert engem ez foglalkoztat az utóbbi időben, és azt hiszem, talán napjainkban aktuális. Akit nem érdekel, kérem, ne olvassa el ezt a cikket. (Már mindegy.)
(A cikk az Ösvény magazinnal való együttműködés keretében jelent meg.)
Kép: Hodász András
A sorozat folytatását itt olvashatod.
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás