Mi pedig nem vonulhatunk ki a világból

Minden maradt a régiben, és mi olyanok vagyunk, amilyenek voltunk. Nem látszik rajtunk az a hit, hogy Jézus feltámadása minket is új életre támasztott fel. Ezért mondta a nagy istentagadó, Nietsche, hogy megváltottabbnak kellene kinézniük a keresztényeknek, ha azt akarják, hogy higgyek Megváltójukban. Hol van a húsvéti hitünk? Hol van Jézus győzelme?

Textus: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy. Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb; mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. (1 Jn 5, 4-10)

Csak egy hét telt el Húsvét, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe óta, de máris olyan messzinek tűnik, szinte már el is felejtettük. Megünnepeltük a Húsvétot, hallottuk az evangéliumot, az örömhírt, hogy Jézus él, azután kezdődtek a hétköznapok munkával, feladatokkal, gondokkal, ahogy mondani szoktuk; most már nézzük, hogy miből élünk. Ezen a Húsvét utáni héten is elfáradtunk, ezen a héten is előütköztek bennünk a régi rossz szokásaink, a bűneink; türelmetlenek, ingerültek voltunk, odamondogattunk egymásnak, nem törődtünk a másikkal, elhagyta szánkat egy-egy hazugság, bántó szó, máris elhanyagoltuk az igeolvasást, az imádságot, előjött az önzésünk, félelmek, aggodalmaskodás, hitetlenség lett úrrá rajtunk, – de sok bűnt tudunk elkövetni csak egy hét alatt is! Mintha semmi hatása nem lett volna a húsvéti üzenetnek, mintha nem is lenne igaz, hogy Jézus él, hogy győzött a bűn és a halál fölött. Minden maradt a régiben, és mi olyanok vagyunk, amilyenek voltunk. Nem látszik rajtunk az a hit, hogy Jézus feltámadása minket is új életre támasztott fel. Ezért mondta a nagy istentagadó, Nietsche, hogy megváltottabbnak kellene kinézniük a keresztényeknek, ha azt akarják, hogy higgyek Megváltójukban. Hol van a húsvéti hitünk? Hol van Jézus győzelme?

Minden ellene szól. Nem csak a mi életünk, hanem a minket körülvevő világ is.

Azok a keresztények, akik akkor olvasták János apostol levelét, azt érezték, hogy a körülöttük élő világ legyőzi a hitüket. Nem fogadja be az evangéliumot, de a hanyatlóban lévő Római Birodalom tele van pogány, keleti vallásokkal, amelyek erkölcstelenségre csábítanak, nyíltan kínálják az érzéki kicsapongást. Államvallássá, kötelezővé lett az emberimádat, a császár istenként való imádása. Megromlott az erkölcs, a nemes római polgárok züllöttségben, tivornyázásban, házasságtörésben éltek, korruptak voltak, mások kárára gyarapították vagyonukat. Családtagok gyilkolták egymást, és nem lehetett bízni az igazságszolgáltatásban. Ebben a társadalmi, erkölcsi romlottságban próbálták élni a keresztények a maguk istenfélő, tiszta erkölcsű életét. Sokan kétségbe estek és kételkedni kezdtek, hogy hol van hát Krisztus győzelme?

Azt gondolom, hogy nem kell nagyon utalnom a mi mai élethelyzetünkre, elég világos az áthallás az akkori világ és mai világunk között. Összefoglalva úgy mondhatnám, hogy akkor is egy liberális társadalom, ma is egy liberális társadalom adja azt a környezetet, amelyben mi, keresztények megpróbáljuk élni a hitünket.

Nehéz kereszténynek lenni egy olyan világban, amelyik a bűnt erénynek, a hazugságot igazságnak, a természetellenest jognak, a lopást üzleti sikernek, az erkölcstelenséget szabadságnak nevezi át.

Mi pedig nem vonulhatunk ki a világból, és ez az Isten és emberellenes szellemiség elkerülhetetlenül hat ránk is. És mindennek láttán bennünk is kétség támad: Hol van Krisztus győzelme?

Milyen jó, hogy volt már ilyen korszak a kereszténység történetében. Milyen jó, hogy már régen is elhíngzott a kérdés, hogy hol van Krisztus győzelme? És milyen jó, hogy nem más adott választ erre a kérdésre, mint Jézus szeretett tanítványa, az akkor már öreg, sokat látott és tapasztalt, bölcs János.

Nem éppen a Biblia slágerhelyei közé tartozik ez a levélrészlet. Írásmagyarázók mindig is nehéz újszövetségi szakasznak könyvelték el. Át is szokott ugrani rajta a szemünk, mert úgy elsőre nehezen érthető. De éppen ezért örülhetünk annak, hogy a mai vasárnapra ezt jelölte ki az egyház igehirdetési alapigéül.

János apostol három tanúról szól, akik megerősítik a hit győzelmét. A környező világ azt állítja, hogy a hit semmit nem ér, elavult, el kell dobni, ha az ember boldogulni akar a világban. Ezzel  szemben bátorít az apostol a három tanúra utalva, hogy éppen ellenkezőleg, a mi hitünk az, amely legyőzte a világot. A Krisztusban való hit nélkül a világ uralkodik az emberen, de a Krisztushittel a keresztény ember uralkodik a világ felett.

Ki ez a három tanú, amelyek ezt állítják? A víz, a vér és a Lélek!

A víz a keresztség vize. A vér Jézus Krisztus vére, az úrvacsora. A Lélek pedig a Szentlélek. Ez az a három tanú, amelyeket Isten megerősítésül segítségére küld a húsvéti hitben elindult, de lendületüket elveszített keresztényeknek.

A víz, a keresztség azt hirdeti nekünk, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha elbizonytalanodnánk hitünkben, ha ideológiák, életformák, hamis értékek sodrásába kerülünk, a keresztségünk vize emlékeztet minket, hogy Isten gyermekei vagyunk, az ő családjában, az egyházban van a helyünk. Húsvét hajnali istentiszteletünk része, hogy ősi keresztény hagyomány szerint a gyülekezet hálaadó imádságban emlékezik a keresztségre és könyörög azért, hogy őrizzen és tartson meg minket Isten a keresztségben kapott bizonyosságban. Mi másban fogózhatnánk meg a világ sodró szellemi áramlatai között, mint abban a mondatban, hogy meg vagyok keresztelve, Isten gyermekévé fogadott, én hozzá tartozom. Emlékezzünk Lutherre, aki a reformáció során, amikor már látta, hogy nem lesz reformáció, hanem egyházszakadás lesz, amit ő nem akart, gyötrő bizonytalanságba jutott. Vádolta a lekiismeret, azt mondta neki, hogy ezt te tetted, a te önző igazságkeresésed, a konokságod, ilyet egy alázatos keresztény nem tesz, nem is vagy te keresztény. Ebben a gyötrelmes lelki állapotban Luther abba kapaszkodott, hogy ha tévedtem volna, ha elrontottam volna, akkoris meg vagyok keresztelve, én Istené vagyok. Kísértésekben, ha lelkiismeretünk vádol minket, ha hibáztunk, elrontottunk valamit, ha betegség gyötör, vagy halálunk jön, mi is ezt mondjuk: Meg vagyok keresztelve, én Istené vagyok. Így lesz a víz, a keresztvíz tanúsága győztes hitté.

A másik tanú a vér, Jézus vére. Én nem nagyon szeretem sokat emlegetni Jézus vérét. Van valami mágikus, meg szentimentális abban, ha a vért emlegetjük. Jézus vére az ő kereszthalálát jelenti, azt, hogy áldozattá lett értünk, a mi bűneinkért. Nem a vér, mint olyan mentett meg minket a bűntől és a kárhozattól, hanem Jézus áldozata. Az viszont kétségtelen, hogy eközben, miközben Jézus meghalt, valóban folyt a vére. Ezt a vért adta az úrvacsora szentségében, hogy éljünk vele, bűneink bocsánatára, és hirdessük az ő halálát. Valamennyiszer odatérdeplünk az oltár elé, újra és újra átéljük az úrvacsorában bűneink bocsánatát, újra és újra megerősödünk a Krisztussal való közösségben. Az úrvacsorában egy szent vérátömlesztés történik, amelyben Jézus az életét áldozta, de mi bűnbocsánatot és életet kapunk az ő vére által, hogy hitünk régi bűnöket, rossz szokásokat, környezeti ártalmakat legyőző hit legyen.

Végül a harmadik tanú, aki a győztes hithez segít minket, a Lélek. Azt hiszem, mindegyikünk előtt világos, hogy a Szentlélekről van szó. Az ő tanúskodásáról, munkájáról kell a legkevesebbet beszélnem. Ismerjük őt, jól tudjuk, hogy ő az, aki személyessé teszi bennünk a Jézusról szóló evangéliumot, aki rávilágít a saját életünkre, felismerteti velünk bűneinket, és megmutatja nekünk a keresztet, amelyen miattam, helyettem és értem halt meg Jézus. A Szentlélek az, aki bizonyosságot ad nekünk, hogy Jézusért Isten gyermekei vagyunk. És ő az, aki – ahogyan Pál apostol írja – elkezdte és be is fogja fejezni bennük a jót. A reménység, amit a Szentlélek ad hitünk győzelmének az alapja.

Ezért aki a keresztség vizének, Jézus úrvacsorában vett vérének, a Szentlélek munkájának hisz, az megerősödik, annak a hite győz minden fölött: győz önmaga, győz a korszellem, győz a környezet fölött.  Ámen.

Balicza Iván

hirdetés