Tízezren a 777-ért kampány
Egyéb

Mi történik a szentmisén? Íme, egy kis segítség… (Első rész)

Juan José Paniagua, a Catholic Link szerzője a szentmiséről írt két részes sorozatot.  Írásának első fele – amely hívőknek és nem hívőknek egyaránt hasznos lehet – a bevezető részt és az igeliturgiát ismerteti.

A szentmisében Krisztus áldozatáról emlékezünk meg, arról, hogy önmagát ajánlotta fel a kereszten értünk egyszer és mindörökre. Ez a mi keresztény életünk középpontja, és a hála, amelyet Istennek bemutatunk, amellyel megköszönjük az irántunk való szeretetét. Ez nem csak egy áldozat, ez nem egy monoton ismétlődő folyamat. Azt az áldozatot mutatjuk be, amelyet Jézus tett értünk. A szentmise a Kálvárián történtek újraélése, megemlékezés és Krisztus érdemeiben való elmélyedés.

A szentmisének két része van: igeliturgia (a bűnbánati rész után) és az áldozati liturgia, amelyet Jézus személyén keresztül az Atyának ajánlunk fel, mivel mi is Isten gyermekei vagyunk.

Ahhoz, hogy mi is elnyerjük azokat a gyümölcsöket, melyeket Isten ajándékoz nekünk az Eucharisztiában, értenünk kell azt, hogy mi történik, értenünk kell a gesztusokat és a szimbólumokat és mély tisztelettel kell részt vennünk rajta.

Íme, egy összeállítás arról, amely segítséget nyújthat a könnyebb megértéshez és a szentmisén való részvételhez:

Bevezető rész

  • Bevezető ének: A szentmisét a bevonulás szertartásával kezdjük. A bevezető ének egybegyűjt minket, akik különböző helyekből, kultúrából érkeztünk, különböző korúak vagyunk, de itt együtt, egy hanggal éneklünk, kifejezve, hogy egy test vagyunk Krisztusban. Egybegyűlünk, hogy megünnepeljük a legnagyobb ajándékot, amelyet Krisztus hagyott meg nekünk: az Eucharisztiát.
  • Keresztvetés: Maga a szentmise keresztvetéssel kezdődik, s ugyanígy fog véget érni, amikor megkapjuk az áldást. A keresztvetés arra emlékeztet bennünket, hogy Krisztushoz tartozunk. Nagy erő lakozik ebben a rövid imában. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevével kezdjük, nem csak Isten nevét mondjuk ki, ugyanakkor az Ő jelenlétébe helyezzük magunkat.
  • Lelkiismeretvizsgálat: Isten jelenlétébe helyezve magunkat, az Egyház ajánlására alázattal megvalljuk bűneinket. Ahogyan Szent Pál mondja: “Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök.” (Róm 7,15). Mindannyian megismételhetjük Pál szavait, a saját életünkre tekintve. Tehát az Eucharisztia ünneplése előtt, alázatosan beismerjük testvéreink jelenlétében bűnösségünket. Amikor Isten bocsánatáért esdeklünk, annak a vak embernek a szavait ismételjük, akinek gyógyulásra volt szüksége, de nem tudott segíteni önmagán. Amikor értesült arról, hogy Jézus közeledik hozzá, a tömegből hozzá kiáltott: “Uram irgalmazz nekem.” Így hát Isten irgalmában bízva mi is így imádkozunk: “Uram irgalmazz.”
  • Gloria – Dicsőség: vasárnaponként és főünnepeken énekeljük azt a himnuszt, amelyben Isten dicsőítjük: “Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged, hálát adunk neked nagy dicsőségedért, Urunk és Istenünk, mennyei Király, mindenható Atyaisten. Urunk, Jézus Krisztus, egyszülött Fiú, Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia, te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk; te elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünket. Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk. Mert egyedül te vagy a Szent, te vagy az Úr, te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt, az Atyaisten dicsőségében. Amen.”
  • Könyörgés: A könyörgésben a pap a közösséget közös imádságra hívja. A pap a “Könyörögjünk!” felszólítással kezdi az imádságot, kitárja kezeit Istenhez fordulás jeleként. Ez annak az ideje, hogy csendben összeszedjük magunkat és kérjük az Urat, hogy legyen segítsünkre. Az imádság végén, a pap kéréséhez csatlakozva mindannyian “Amen”-t mondunk. Ahogyan az Úr az Evangéliumban mondja: “Azt is mondom nektek: “Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19-20) Ezt az imádságot az egyetemes Egyházzal egy közösségben mondjuk, emlékeztetve minket arra, hogy a világ számos részén élő testvéreink, szentmisék alkalmával ugyanezt teszik.

Igeliturgia

Az Úr Jézus Isten Igéjével táplál minket, mielőtt az áldozati oltárnál testével és vérével táplálna bennünket. Az olvasmányokon keresztül közvetlenül Isten szól hozzánk.

  • Olvasmány: Az olvasmány az Ószövetség könyveinek egyikéből hangzik el. Fontos ezeken is elmélkedni, hiszen Isten ezeken a szavakon keresztül készít fel minket Krisztus eljövetelére. Arra készít fel minket, hogy Jézust hallgassuk. Az olvasmány mindig közvetlenül kötődik az Evangéliumhoz.
  • Zsoltárok: Az olvasmányt követően hangzik el ez a rész. A zsoltárok mindig is fontosak, nagy jelentőségűek voltak az Egyház történetében. Mikor a zsoltár szavait imádkozzuk, Isten szavaival imádkozunk. Ezeket a szavakat Ő helyezi ajkainkra, melynek köszönhetően ki tudjuk magunkat fejezni az imádságban. A zsoltárok megtanítanak minket imádkozni, Istennel beszélgetni.
  • Szentlecke: Ez az Újszövetség következő könyveiből hangozhat el: vagy Szent Pál leveleiből, vagy a katolikus levelekből, vagy a Zsidókhoz írt levélből, vagy pedig a Jelenések könyvéből. Ezek az írások az Apostoloktól származnak. Azoknak a beszédeit és írásait hallhatjuk, akiket Jézus meghagyott vezetőknek, miután Ő felment az Atyához a mennybe. Ezeket az embereket a Szentlélek töltötte el, s arra hívta őket, hogy hirdessék az örömhírt. A Szentírás ezen könyveiből hatalmas bölcsességre tehetünk szert.
  • Evangélium: Az olvasmányban prófétái, a szentleckében apostolai által szól hozzánk Isten, az evangéliumban pedig közvetlenül Fián, Jézus Krisztuson keresztül beszél hozzánk. Ez az igeliturgia legfontosabb része. Ebben a részben Jézus beszédeit, tanításait, gyógyító szavait halljuk közvetlenül. Az evangélium szó örömhírt jelent, s ez az örömhír nem csupán egy üzenet, hanem maga Jézus! A legjobb hír, amit valaha hallhattunk, hallhatunk. Nagyon fontos pillanat ez, ezért állva hallgatjuk, s Alleluja örömével éneklünk, mielőtt meghallgatnánk. Az evangéliumot a pap olvassa fel. Az elején kereszt jelét rajzoljuk a homlokunkra, az ajainkra és a mellkasunkra, ami azt jelképezi, hogy gondolatunkban felismertük Isten szavait, szájunkkal megvalljuk azt és a szívünkben őrizzük.
  • Homília, szentbeszéd: Nem elég hallanunk, de értenünk is kell Isten hozzánk intézett szavát. A homília szó görög eredetű, dialógust, párbeszédet jelent. Miközben a pap megmagyarázza a felolvasott szentírási részt, képessé válunk arra, hogy elmélyedjünk abban.

Forrás: Catholic-Link.org

Ezt a cikket Tóth Evelin önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

2 hozzászólás

  • Válasz Lajos Nagy 2016. 08. 22. 17:45

    A szentmise ismertetése ; szükséges , és fontos minden ember számára , mert a lelkünkben a békesség válhat uralkodóvá ! . luicic