Zarándokolni cool!

Itt a nyár, a táborok, a strandolás és a fesztiválok ideje, ám van egy meglehetősen ősi tevékenység, ami kezd kiveszni a divatból: a zarándoklat. Pedig jobban fel tud tölteni, mint pár nap a plázson. 

Fiatal papként látom, hogy több hagyományos hitéleti tevékenység (vagy “ájtatossági gyakorlat” – látjátok, már normális szavunk sincs rá) valahogy átcsúszott az idősebb korosztály hatáskörébe. Ki az a fiatal, aki meghallván a szót, hogy “zarándoklat” hanyat homlok rohan jelentkezni? Nem inkább az jut eszünkbe, hogy ez amolyan békebeli, csendes, buszos kirándulás a korábban született fiataloknak? Pedig szó nincs arról, hogy nekünk nincs igényünk zarándokolni. Hiszen, ha a magyar csapat játszik Franciaországban, tömött buszok indulnak, mert a fontos helyszíneken, a fontos történéseknél ott kell lenni. De biztos vagyok benne, hogy ha véletlenül arra jársz, ahol az első csók elcsattant,  vagy betévedsz a régi iskoládba, ahol a gyerekkorodat töltötted, az első barátaidat szerezted, akkor megállsz egy pillanatra, és gondolatban visszaidézed ezeket az emlékeket. Vagy volt-e már olyan élményed, hogy egy több száz éves kolostorba toppantál, és érezted, hogy ez a hely, ahol évszázadok imádsága ivódott a falakba, valami különleges spirituális kisugárzással bír, szinte önkéntelenül imádkozni kezdesz te is? Hát ez a zarándoklat lényege.

A kereszténységben a zarándoklat gyökere az ószövetségi időkig nyúlik vissza. Sőt: úgy tűnik minden kultúrában, minden hitvilágban megvan az a belső, emberi igény, hogy időnként elhagyd az otthonodat, a megszokott világodat, és fizikai, de egyben spirituális utazásra is indulj. Olyan helyre, ahol közel érezheted magad Istenhez, ahol távol vagy a világ zajától, ahol elmerülhetsz a belső világodban és talán olyan istenélményben lehet részed, ami a nagyváros zajában esélytelen. A mi hitünk is egy ilyen zarándoklattal indult, amikor több, mint háromezer éve Isten megszólította Ábrahámot: “Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked!” (Ter 12,1) És Ábrahám elindul, és megalapítja Isten népét, akik végig zarándokolnak az ószövetségen keresztül. Például az Egyiptomból való szabadulás után 40 éves zarándoklat következik, aminek kimondott célja a megtisztulás. Ennyi idő alatt ugyanis meghaltak azok, akik még rabságban születtek. Így már egy szabad nép foglalta el az ígéret földjét, Kánaánt. Ám a letelepedés után is megmaradt a zarándoklat szokása: évente háromszor minden hívő elzarándokolt Jeruzsálembe a templomba. Erre maga Isten szólítja fel a népet: “Esztendőként három ízben zarándokünnepet tartsatok nekem!” (Kiv 23,14) Ez ugyan később lecsökkent egy alkalomra, de a zarándoklat szokása megmaradt. Az igény, hogy legalább évente egyszer mindent félretéve kiszakadj az otthonódból, a megszokásaidból, és időt szánj magadra és Istenre.

Zarándokolni fontos! Fiatalok! Itt az idő, hogy visszahódítsuk magunknak! Kinek másnak, mint neked van szükséged erre a spirituális utazásra? Neked, aki nagy döntés előtt állsz, mert épp beadni készülsz az egyetemi jelentkezésedet, vagy meg akarod kérni a barátnőd kezét, vagy akár azon gondolkozol, hogy mi lehet az élethivatásod. De érdemes zarándokolni akár egy-egy életszakasz lezárásakor is: elvégezted a gimit, az egyetemet, belépsz a nagybetűs életbe, rendezni akarod a prioritásaidat. Erre egy zarándoklat a legalkalmasabb! Szánj rá időt! Ne félj tőle, ne gondold, hogy régi idők ósdi maradványa, mert zarándokolni cool!

vagány zarándokutak: qalandar.hu 

hirdetés