A Bors című bulvárlap mai címlapján hatalmas betűkkel jelzi a “szenzációs” történetet: Vastag Csaba Fonogram-díjas magyar énekes egyik legjobb barátja egy pap, az X-Faktor korábbi győztese gyakran fordul Író Sándor atya miséin. A napilap írását változtatás nélkül közöljük.
Különleges üzenet érkezett a Bors szerkesztőségébe: egy olvasónk arról számolt be, hogy Vastag Csaba, az ország ünnepelt sztárja évek óta rendszeresen egy ötszáz fős Komárom-Esztergom megyei falucskában tűnik fel. Ráadásul a helyi plébánián van a főhadiszállása, ahol nem csak a lelki békéjére, igaz barátra is lelt.
Felkerekedtünk, hogy Vérteskethelyen járjunk utána a rejtélynek, amelyről a helyiek munkatársainknak már nyíltan, mosolyogva beszélnek: – Vastag Csaba valóban gyakran megfordul itt – mondta egy kedves nyugdíjas.
A plébános, Író Sándor jókedvűen nyit ajtót. A plébánia hátsó részében súlyzók, fekvenyomópad és egy tündéri mopsz kutya fogad bennünket.
– Az ismeretségünk 2011-ben indult – magyarázta Sándor. – Vastag Csaba megnyerte az X-Faktort, és meghívtuk Szákszendre egy jótékonysági bálra. A bevételt a helyi templom építésére fordítottuk. Azóta rájöttünk arra, hogy a barátság nem csak arra jó, hogy az emberek megbeszélik a problémáikat, hanem, ha akarnak, tudnak jót is tenni. Aztán csatlakoztak mások is hozzánk. Csaba testvére, Tamás is eljött fellépni, aztán már két alkalommal Nagy Feró, Szabó Ádám is.
A bált újabbak követték, Író Sándor pedig szép lassan a Vastag család életének része lett. Telefonjaikat már nem csak akkor emelték fel, ha épp közös dolguk volt.
– A családdal is jó a kapcsolatom. Egyszer Csaba édesapjával, aki szintén Sándor, egy fellépésen voltunk. Akkor odalépett egy férfi és megkérdezte őt, rám mutatva: Na, akkor ő a harmadik Vastag gyerek? Ő azt válaszolta: Nem, de Vastagodik! Jó barátságba kerültünk mindhárom testvérrel, és csatlakoztam hozzájuk negyedikként, amolyan féltestvérként – magyarázta, majd arról is beszélt, valóban rendszeresen látják egymást.
– Amikor tehetik, akkor eljönnek hozzám, de van, hogy én megyek fel Budapestre, és szoktunk együtt – hogy is szokták mondani? – bandázni. Elmegyünk a fellépésére vagy moziba, de akár más koncertekre is.
Ha nagyobb helyen lép fel, akár a híveket is el tudom vinni magammal. A barátságunk is elmélyült, és sosem hagynak ki engem, ha erre járnak.
Író Sándor azt mondja, bár kettejük életében a valláson és gondolatokon kívül kevés a közös pont, szerinte épp ezért működhet minden ilyen jól.
– Csaba is járt egyházi iskolába. Sok mindenben egyetértünk vele. Ferenc pápa is említette nem olyan rég: nyitni kell minden élet felé. És azt gondolom, ez is egy olyan missziós terület, ahová igenis nyitni kell. Ugyanakkor fontos az, hogy az ember megtalálja az egyensúlyt – mondta Sándor. – Nem egy alkalommal meglepett, hogy felbukkant a templomban a mise alatt, és megállt a hátsó padsorban. Gondolom, neki is fontos, hogy kiszakadjon abból a mindennapi közegből, ami körülveszi. „Test és lélek összeköt” – de néha mindenkinek szüksége van arra, hogy egy kicsit más megvilágításban, más közegben legyen – magyarázta Sándor atya.
– Egy évvel fiatalabb tőlem, és ő már egy teljesen új generáció a hivatásában – mondta Csaba a Borsnak. –
Úgy emlékszünk többnyire a papokra, hogy fekete ruhában vannak, szigorú a tekintetük is, szinte megszólítani sem merjük őket. Sándor nem ilyen.
Ő másképp áll a fiatalokhoz, modernebb, emberközelibb a gondolkodása, mint a megszokott. Valóban jó spanom, sőt barátom. Apumékkal is jóban van, sokat beszélgetnek ők is. A családunk közeli barátja, gyakori vendég nálunk. Ő az, aki miatt én is alapítványt hoztam létre, ez az „Őrizd az álmodat”. Mellette tanultam, meg, hogy igenis, van, hogy az alapítványnak adott pénznek van látszatja, hová kerül – mondta Csaba.
(forrás: Bors, 2016.06.15.)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás