Fülöp atya: reverenda és sportcipő

Kocsis Fülöp atya évekig szerzetesként élt Belgiumban, majd egy bodrogközi kis faluban. Egyszer csak, ahogy ő mondja, a Szentlélek meglepetésének köszönhetően püspök lett, majd Magyarország első érsek metropolitája. Eleinte nem akart közéleti személy lenni, interjúkat adni, rendezvényekre eljárni, mára azonban aktív társadalmi életet él: van saját Facebook-oldala, a reverendához pedig gyakran felhúzza a sportcipőt is: fut, kerékpározik és focizik is.

A korábban Nyíregyházán püspökként élő és szolgálatot tevő atya kisgyermek korától kezdve papnak készült. Szülei mélyen vallásosak voltak, a család minden vasárnap templomba ment, de egy szerencsés véletlen is hozzájárult ahhoz, hogy közel kerüljön az egyházhoz.

– Akkoriban egy lakásban tartották meg a keresztelőmet, mert a szüleim pedagógusok voltak, és a tanárok gyerekét templomban keresztelni a kommunizmus egyházüldöző időszaka miatt nem lehetett. Az egyik rokonomat nevezték ki, hogy ő tart majd a szenteltvíz alá, de nem tudott eljönni. Volt azonban a lakásban egy fiatal albérlő, Marika, aki a domaszéki plébánián házvezetőnői szolgálatot látott el. Ő lett végül a keresztanyám. Ahogy cseperedtem, így sokat nyaraltam Domaszéken, az ottani atya mellett töltöttem időm nagy részét, ministráltam és belém ivódott a bukszus illata. Később kémia-, fizika- vagy matektanár akartam lenni, mind­eközben pedig sok programot szervezni, de egy logikai fordulat következett be az életemben. Rájöttem, szép dolog, ha gondolkodásra okítom az embereket, de sokkal többet érnék el, ha pap lennék: akkor az Isten-szeretetre, hitre tudnám tanítani őket. Így választottam ezt a hivatást.

Nehéz küzdelem volt

A beszélgetés során megtudtam, Fülöp atya a római katolikus plébániát ismerte, az vonzotta, de végül a görögkatolikus szemináriumba jelentkezett, mégpedig azért, hogy nősülhessen. Sok éven át ugyanis komoly kapcsolata volt.

– A kapcsolat sok-sok év után abbamaradt. Nehéz küzdelem volt, de a teológián az ötödév végére megérlelődött bennem, hogy nőtlen leszek. A görögkatolikusoknál ezt el kell dönteni szentelés előtt, ugyanis utána már nem lehet házasodni. A püspök atya azt tanácsolta, várjunk még a végső döntéssel egy évet. Így Rómába kerültem, ahol minden megváltozott bennem lelkileg. Eldöntöttem, nem akarok szentelődni, szerzetes akarok lenni. Végül püspök atya kérésére mégis pappá szenteltek. Öt évet szolgáltam is így, majd aztán kimehettem egy szerzetesi kolostorba, ahol több éven át készültem a szerzetességre. Először Belgiumban, majd egy bodrogközi kis faluban. Gyönyörű élet volt, nagy csönd és szegénység. Megtaláltam azt, amit kerestem.

Fekvőtámaszozott és sziklát mászott

Fülöp atya azt mondja, a szerzetesi élete óta sok minden megváltozott. Amikor Benedek pápa püspökké jelölte, egyáltalán nem érezte magát alkalmasnak a feladatra, de ahogy ő mondja, elfogadta Isten akaratát és bele is tanult a feladatba, közben pedig számtalan csodát megélt. Püspökként rendszeresen részt vesz akár közösségi sportprogramokon is, ahol ha lehetősége adódik rá, ő is sportcipőt húz és mozog a résztvevőkkel.

– Mindig sportoltam. Vékony, cingár, gyenge gyerek voltam és ezt nagyon szégyelltem. Három nővérem is elkényeztetett, de fölismertem, ez így nincs rendjén. Elég keményen elkezdtem a gimnáziumban sportolni, gyúrtam, nem tagadom, hogy a lányok miatt is. Fekvőtámaszoztam, cselgáncsoztam, sziklát másztam, tehát mindenfélét mozogtam, ami egy kicsit is extrém volt.

Nem váltam ugyan maratoni futóvá, de megmaradt a sport az életemben. Manapság is sportolok, igaz, a közelmúltban megsérültem egy foci alkalmával, így most eltiltottak tőle, de nagyon hiányzik. Maradt a futás, a kerékpározás, és mindennap tornázom. A napi mozgás nagyon kell.

Fülöp atya az emberek közötti általános problémának tekinti, hogy hiányzik Isten az életükből. Nem értékeljük, ha van lakásunk és otthonunk, hogy a falból folyik a hideg és meleg víz, ha fölcsavarunk egy kapcsolót, utána meleg lesz. Jólétben élünk és bizony ez a jólét könnyen megrontja gondolkodásunkat, eltorzítja céljainkat.

A következő időszak nagy feladatának tekinti a családok megerősítését és azt elérni, hogy a fiatalok merjenek több gyermeket vállalni. A nagycsalád ugyanis ma szerinte óriási támadásnak van kitéve.

– Erőszakosan uralkodó szemlélet: ne legyen család, hűséges házastársi kapcsolat! Mert ha ezek megbomlanak, az ember elveszíti identitását, s azt lehet vele tenni, amit akarnak. Az egyháznak ezt nem szabad hagyni. Meg kell találnunk erre a helyzetre a hiteles választ – hangsúlyozta.

 (Szerző: Bruszel Dóra)
Forrás: Hajdúdorogi Metropólia