Habár nagyböjt elsősorban az elcsendesedés időszaka, mégis szívből ajánlok néhány olyan dicsőítő dalt, amelyek a dalszövegük és a dallamuk szempontjából kifejezetten segítik az elmélyülést a bűnbánati hetek alatt. Most ebben a nehéz időszakban még inkább fontos, hogy megnyissuk a szívünket Isten felé.
Így az esti órákban érdemes még egy kis imádsággal lezárni a hetet, visszagondolni az elmúlt napjainkra és már előre tekinteni, hogy mi vár ránk hétfőtől. Ehhez ajánljuk az Ez az a nap! youtube-csatornájának egyik leghallgatottabb dicsőítő dalát Pintér Bélától.
Gyakran hallok egészen komoly vitákat, de legalábbis érveléseket arról, hogy milyen a jó dicsőítés. Legyen pezsgő, lüktető, a végére mélyüljön el, legyen minden dal közismert és így tovább. Bizonyára én sem tudok mindenkinek a kedvére tenni az alábbi dicsőítő énekkel, számomra mégis ez az egyik legmeghatározóbb mostanában.
Különleges projekttel rukkolt elő a Luther Kiadó. Klaus Douglass és Fabian Vogt: 40 nap alatt az Én körül című könyvének magyar kiadásához keresztény ifjúsági zenekarok írtak zeneszámokat. A Gábriel zenekar Ki vagyok én? című száma is a zenei melléklet részét képezi. Érdemes különös figyelemmel elolvasni a dal szövegét is!
Idősziget címmel jelent meg szerdán Ákos huszadik szólólemeze, melyről a népszerű énekes a keddi sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, élete eddigi legfontosabb lemeze.
Bár még csak az este elején vagyunk, de miután nyugovóra tértünk hamarosan már jön a hajnal. Pintér Béla „Hegyen épült város” című nagyszerű énekében, ezúttal más kontextusban használja az éjszaka és a hajnal képét. Ezzel a szép dallal kívánunk mindenkinek szép estét.
Márciusban jelent meg Amerikában az Unplanned című film, mely Abby Johnson életvédő aktivista életét dolgozza fel, aki korábban nyolc éven keresztül vezetett egy abortuszklinikát Texasban. A film hatalmas sikerrel debütált, nyitóhétvégéjén visszahozta az elkészítésére fordított teljes összeget. A filmhez Matthew West énekes hátborzongatóan erőteljes dalt írt az élet értékéről.
Gyakran csöppenek olyan beszélgetésekbe, ahol az emberek beszámolnak vagy egyenesen panaszkodnak az életükről. Szomorúan mesélnek róla, mennyi mindent nem tudnak megvalósítani az életükben. Engem pedig, minél tovább hallgatom őket, feszít a nagy kérdés: Istennek van-e helye ezekben a tervekben, a sok igyekezetben?