Keresztényként alapvetőnek gondoljuk az imát, pedig néha nem is olyan egyértelmű, hogyan közeledjünk Istenhez. Ő arra is örömmel megtanít – hiszen a gyermekei vagyunk -, hogyan imádkozzunk, azaz hogyan beszélgessünk Vele. Szemlénk.
Hirdetés
Rónaszéki János gyermekként aligha gondolta volna, hogy 2022. október 15-én a bíboros szenteli majd pappá a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplomban. Már csak azért sem gondolhattta, mert focista akart lenni, nem véletlenül játszott a REAC csapatában, azzal a céllal, hogy egyszer majd NBI-es labdarúgó lehessen. Legalább. De Isten más útra hívta, tette mindezt csendesen és szelíden. Erről az útról, a papságra való készülődésről, a cölibtáusról, az Egyházzal kapcsolatos sztereotípiákról beszélgettünk vele – szentelése előtt egy héttel. Külön hálásak vagyunk a 777 olvasóinak, akik felhívásunkra 80(!) kérdést írtak – a legnépszerűbbeket természetesen fel is tettük!
Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa hagyományos vasárnap esti írása a 777-en: ezúttal is Tolsztoj naplója adja az inspirácót!
A bizonytalan jó mindig ijesztőbbnek tűnik, mint az ismerős rossz – Istennel azonban nem kell félnünk az új dolgoktól sem, legyen az akár új munka, új lakóhely vagy egy új kapcsolat. A TeSó blog nemrég megjelent, megint remek írását szemlézzük.
„Most attól zeng a fél média, hogy pedagógus nélkül nincs jövő, de szerintem ez nem igaz. A pedagógus teljesen tehetetlen milliós fizetéssel, szabad tankönyvválasztással, teljes körű fejlesztési hálózattal is, ha nincs egységfront szülő, pedagógus és gyerek között.” Lábánné Hollai Kata – aki nemcsak a 777 munkatársa, hanem pedagógus is – fontos írása.
Megtisztelő lehetőséget kapott a 777, hiszen szombaton interjút készíthetünk Rónaszéki Jánossal, egy 25 éves fiatalemberrel, akit október 15-én, szombaton Erdő Péter bíboros pappá szentel. Mi magunk is tele vagyunk kérdésekkel, de szeretnénk megadni a lehetőséget, hogy Ti is kérdezhessetek egy – most még – kispaptól, aki a gimnázium után egyből igent mondott Isten hívására.
A nagy rohanások közepette a hét végére már úgy érezhetjük, hogy teljesen kimerültünk. Isten azonban ma is vár ránk – íme egy rövid, szép ima, amely segít, hogy Őrá irányítsuk a figyelmünket, miközben a saját akaratunk helyett az Övét keressük.
Szép és felemelő élmény volt a szerda esti dicsőítő imaestünk, amelyet bár a 777 szervezett a Központi Papnevelő Intézettel közösen, valójában Jézus Krisztus jelenléte nélkül mit sem ért volna. Riesz Domonkos atyát egy éve szentelték pappá, elmélkedésében beszélt az emberi gyengeség és az Istentől kapott erő, a próbák közepette jelenlévő hit és az Istenbe vetett bizalom fontosságáról. Bátorító mondatait érdemes elolvasni, visszanézni – akár ott voltál személyesen, akár nem!
„Már ki tudom mondani: meg akartam halni. Nem akartam az életet. De Isten szeretete valahogy mindig megtartott, hogy azt az egy fennmaradó lépést ne tegyem meg lefelé a lejtőn. Maga a szeretet siet segítségére annak, akit nem szerettek.” Egy fontos levél mindazoknak, akik ismerik a depresszió mélységeit, és azoknak is, akik fontosnak tartják mentális egészséget. Isten valóban képes megszabadítani!
Mindig jó felnőtt megtérőkkel beszélgetni, mert az ő tapasztalatuk egyrészről kiemel minket, kereszténységbe beleszületetteket a buborékunkból, más megvilágítást kapunk a hitről, másrészt pedig megerősít abban, hogy mindenkor érdemes Istent választani. Humayer Dávid gyerekkorában liberális nevelést kapott, 24 éves volt, mikor életében először járt templomban. Egy tisztaszívű fiú, akinek Isten iránti lelkesedése a levegőben tapintható. A 777-nek mesélt a megtérése előtti időkről, Istenhez való közeledéséről, és azt is megosztotta, mely egyházi tanítások elfogadása okozott neki kezdetben nehézséget, míg végül meg nem tapasztalta, hogy a szabályok adják meg az igazi szabadságot.