Nyárelő van, számtalan vitamindús gyümölcsöt kóstolhatunk ilyenkor. Na de mi a helyzet a lelked vitalitásával és a lélek gyümölcseivel?
Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy Lengyelországban eucharisztikus csoda történt. Ez nem egyedülálló eset az egyháztörténelemben, ezért néhány hasonló eseményt gyűjtöttünk össze.
„Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora idejében elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek…” (Lk 14, 15-24)
Képzeljük el magunkat egyszer a másik oldalon. Mi vagyunk azok, akik meghívjuk barátainkat, számunkra sokat jelentő és szeretett személyeket egy számunkra fontos ünnepi alkalomra. Mondjuk születésnapunkra, esküvőre, vagy bármi más, számunkra fontos eseményre.
Június 4-e, a Nemzeti Összetartozás napja, amikor a Trianoni békediktátumra emlékezünk. Ez az alkalom imádságra hív nemzetünkért, hazánkért.
„Tömegverekedésbe torkollt a matyóföldi lelkigyakorlat” címmel közölt egy cikket az Index, azt a látszatot keltve, mintha a mezőkövesdi botránynak bármi köze lett volna a településen lévő lelkigyakorlathoz. Pedig gyakorlatilag semmi….
A holnapi Ez az a napon az Arénában lehetőségünk lesz többek között a Jesus Culture dicsőítő csapattal közösen imádkozni a zene nyelvén. A dal, amit ma este ajánlunk nektek itthon is népszerű. Az eredetihez hasonlóan a magyar fordítás is nagyon kifejező.
Nap mint nap halljuk, hogy a túláltalánosítás mennyire nem helyénvaló. Rengetegen felhívják arra az emberek figyelmét, hogy nem minden migráns terrorista, nem minden cigány bűnöző, csak hogy két gyakori példát említsek. Ezzel személy szerint én is egyetértek. Azonban az egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ha ezeket a népcsoportokat nem ítéljük el a jelenben történt cselekedetekért, akkor a kereszténységgel miért teszik ezt annyian a középkorban történt események miatt. Ráadásul olyanokért, amelyeket minden hitét komolyan vevő keresztény ember a leghatározottabban elutasít.
A Lengyel Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést vehette át június 2-án Bese Gergő Péter, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye papja Roman Kowalskitól, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetétől a lengyel nagykövetségen.