Egy apró gesztus. Egy láthatatlan mozdulat. Egy pillanatnyi döntés, amely önmagában semmiségnek tűnik, de mégis elindít valamit. A világot nem a nagy szavak és drámai elhatározások alakítják, hanem azok az ismétlődő, apró cselekedetek, amelyeket nap mint nap végrehajtunk. Minden reggel, amikor felkelsz, minden alkalommal, amikor választasz egy útelágazásnál – valójában önmagadat formálod.
Néha egy-egy szürreális szituációba keveredés kiránt a valóságból. Lehet ez egy a BKV-n bepróbálkozó hetven körüli hölgy szerelmi vallomása vagy éppen egy hatalmas beégés a színpad közepén egy OTDK konferencián. Mindegyikben volt részem és nem gondoltam, hogy ezeket bármi is felidézheti. De Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások című műve pont ezt teszi. Szarkasztikusan reflektál a mindennapok történéseire.
A tűz nem a miénk, de mi élhetünk vele. A tüzet ajándékba kapjuk: Isten adja. Ő lobbantja lángra a szívünket. A mi feladatunk, hogy őrizzük, tápláljuk, újra és újra felszítsuk. Mert ez a tűz nem felemészt, hanem éltet. Ettől lüktet a szív, emelkedik a lélek, virágzik ki életünk: a tűz az imádság tüze.
Türürü, türürü, türürü…dallamosan cseng Beethoven Holdfény szonátája mindnyájunk fülében. Nem kell hozzá nagy műértés, hogy elcsendesedve, átadva magunkat a zongora hangjának nosztalgiázni kezdjünk. Könnyű a dallam hallatán elmerengeni, tervezgetni a jövőt vagy épp felidézni a múltat. Talán ez az érzés ragadta meg Stella Albrightot is, amikor a Holdfény szonáta című regényét írta.
,,A napok csak megtörténtek velem. Mentem dolgozni, egész nap robotolás, majd este fáradtan beestem az ágyba. Ilyenkor csak az olvasás rántott ki a mókuskerékből. Így talált rám Byung-Chul Han: A kiégés társadalma című könyve nyáron és a felismerés: ez így nem mehet tovább!” Zolek könyvajánlója ezúttal abban segít, hogy ne égjünk ki teljesen a hétköznapok dolgos teendői között.
Zizeg körülöttünk a világ, minden és mindenki a figyelmünkre vágyik, legalábbis pénzzé konvertálja. Rengeteg értéknek hazudott eszme zúdul ránk folyamatosan és rabolja el időnket. Valóban kihívás mindannyiunknak megtalálni a nyugalmat és visszatérni, újra felfedezni a valódi értékeket.
Zolek új könyvajánlójában Böszörményi-Nagy Gergely könyvével indul útnak megtalálni a valódi forrást.
Wass Albert életútját és munkásságát ismerve álltam neki olvasni az „Adjátok vissza a hegyeimet” c. regényét, így talán kevésbé ért váratlanul a könyv depresszív hangulata, melyet 1949-ben írt. A regény röviden összefoglalja az erdélyi magyarság hányattatott sorsát a világháborúk idején, azaz a 20. század elején. A könyv lassúsága és a tájleírások, amelyek az emberi érzésekhez sokszor hasonulnak csak fokozzák a komorságot és mélabús hangulatot, amelyet a mű áraszt magából.
A regény telis-tele van mélyebbnél mélyebb üzenetekkel, olyan mondatokkal, melyek a mai kor emberére is vonatkoznak.
Egy könyv azoknak, akik még akarnak gondolkodni, képesek befogadni új dolgokat, és nem vesztették el az újragondolás és értelmezés alázatát. A Szekeredet csillaghoz kösd című kötet lapjaiban változtatja meg a gondolkodásunkat az életről, hitről, önmagunkról, vagyis egyfajta hit-életmódváltást indít el az olvasóban.
Hiszek abban, hogy nem véletlen, hogy mikor kerül a kezünkbe egy könyv, főleg ha épp nagyon vágyakozunk Isten iránt. Én éppen ilyen Istenre éhes, sóvárgó állapotban emeltem le a polcról az Istenem, hol vagy? című könyvet, amelyet John Bevere keresztény szolgáló írt. Annyira megragadott a könyv több üzenete is, hogy szeretném egy részletét most megosztani veletek. Kemény sorok, amelyek tükröt tartanak, ugyanakkor képesek közelebb vinni minket Krisztushoz.
„Ha nem hallod a dallamot, érezd!” Egy olvasónk könyvajánlóját hoztuk el nektek – Deborah Lytton Csend című regényéről.