Ha épp egyedül vagy, ismerős érzések lesznek ezek. Ha nem vagy egyedül, akkor vagy talán még emlékszel, vagy látod a barátnőiden (barátaidon?) a “frusztrációt”, amit okoz a magány és az egyedüllét. Ha egyedül vagy, akkor ezeket az elég rossz belső hangokat kell(ene) elhallgattatni, átformálni. Ha nem vagy egyedül, akkor ezek miatt kell(ene) megértened másokat és segítened őket.
Ebben a bejegyzésben nem keresek megoldásokat, csak helyzeteket, érzéseket tárok fel, amiket az elmúlt 1,5 évben tapasztaltam.
társkeresés
Az “igazira” való várással eltöltött idő gyakran vontatott, tele van érzelmi gubancokkal, magánnyal. Pedig nem kell feltétlenül így lennie, van választásod! Leülhetsz és várhatod, hogy a szerelem találjon rád, de aktívan kutathatod is. Panaszkodhatsz, hogy magadon kívül nincs senkid, vagy elkezdhetsz részt venni eseményeken, ahol belebotolhatsz valakibe, aki hasonló érdeklődési körrel bír. Gázolhatsz derékig a szenvedésben és az önsajnálatban, vagy választhatod az örömök keresését, ha már egyszer az élet színpadján állsz.
A társkereső oldalakról keresztényi szemmel – Makk János írása, mely az Ösvény Magazinban jelent meg.
Nem lehet örökké szerelmesnek lenni – dőltem hátra a laptop előtt, és barátnőmmel folytatott, órákig elnyúló vitánkra gondoltam. Aztán az egeremért nyúltam, ugyanazzal a mozdulattal felhajtva a gép képernyőjét. Huh, egy kis fegyverszünet – gondoltam magamban, megtörölve a homlokomat. Ideges voltam. Ha pedig ideges vagyok, megvan az a rossz szokásom, hogy megnyitom a böngészőt, és össze-vissza kattintgatok a különféle politikai hírek és a személyes üzenetek között. Gyűjtöm a benyomásokat, hogy elfeledhessem feszültségem okát.