„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” – parancsolta Isten Izráelnek Mózes prófétai szava által. Jézus is ugyanezt nevezte a második nagy parancsolatnak. De hogyan tegyünk eleget neki, ha nem szeretjük önmagunkat? „Ha nem szeretem magamat, az azt jelenti, hogy alacsonyabb mércét kell megütnöm a felebaráti szeretetben?” Lehet, hogy inkább ezt a kérdést kellene feltennünk magunknak: „Hogyan szeressek másokat, ha úgy gondolom, nincs bennem semmi értékes?”
Ne haljon ki belőlünk az akarat – ez fogalmazódott meg bennem, miközben a Pio atya életéről szóló filmet néztem. A két részes alkotás csodaszép íven keresztül mutatja be a szentünk történetét, aki egész életét Jézus barátságában élte le, és folyamatos szenvedései mellett is vitte az örömhírt a rászorulókhoz.
Ha a keresztényüldözés szót halljuk a legtöbben egyből a Római Birodalom brutalitására gondolnak, fel sem merül sokszor bennünk, hogy a keresztényeket a mai napig érik atrocitások a hitük miatt. Az Open Doors listája szerint évente majdnem ötezer keresztény hal meg a hitéért. Mit tudunk tenni? Hogyan tudjuk segíteni a menekülteket, a rászorulókat? Erről és hasonló kérdésekről kérdeztük Zagyva Richárdot, a Magyar Katolikus Karitász igazgatóhelyettesét, aki a PPKE-BTK-n oktat „Keresztényüldözés a 21. században” tárgyat nekünk.
Ne felejtkezzünk el a 3. Isteni személyről! Megesik, hogy néhányszor kicsit a háttérben hagyjuk a Szentlelket, vagy egyszerűen úgy érezzük, hogy nem ismerjük annyira, mint például Jézust. És így előfordulhat, hogy pont ahhoz nem imádkozunk és kérjük a segítségét, aki imára buzdít minket és a bölcs gondolatokkal megajándékoz.
Így a Ferenc pápa által meghirdetett Ima évének a végéhez közeledve azt hiszem, tényleg nagy munkát végzett a világban a Szentlélek, és sok ember életét, imaéletét formálta át, hogy így is közelebb kerüljünk a Jóistenhez.
A hideg időben egyre többen vannak, akik magukba fordulnak, hiszen a komor szürkeség nem éppen egy barátságos időszak a természetben, így minden élőlényt megvisel valamilyen módon. Sokan bezárkóznak és kedvetlenné válnak ilyenkor, miközben saját maguknak és a szeretteiknek is átragasztják az unalom, motiválatlanság és az ezekhez hasonló, nem éppen pozitív érzéseket. De mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy a hideg nem csak kívül, hanem belül is megérkezett az életünkbe?
Nagyon sokunkat érdekelhetnek olyan kérdések, hogy: Mikor találom meg a jövendőbelimet? Másoknak van, akkor nekem miért nincs még? stb. Egy kis történettel szeretnék segíteni, hogy néha a türelem segítségével Isten sokkal többet alakít az életünkben, mint ahogyan azt mi gondolnánk!
„Jaj, hagyjad, csak szerelmes!” – valószínűleg találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló mondatokkal, melyekben pejoratív értelemben, bántóan hivatkozott valaki a szerelemre, úgy, mint egy megvetendő, bugyuta érzésre. Engem, mint hamarosan házasulandó fiatalt bánt ez a hozzáállás. Tényleg így kéne közelítenünk a szerelemhez, ami a mi tökéletes Istenünk alkotása?
Tegnapelőtt volt az isteni irgalmasság vasárnapja. Ennek kapcsán hoztunk egy részletet a Megszabadítottál szégyenemtől című könyvünkből. #csakegygondolat az irgalom és a szeretet kapcsolatáról Sára történetén keresztül.
Mindannyian keressük a boldogságot, de rossz helyeken, rossz módon kutatva sokszor nem leljük. Hol találhatunk rá mégis? Talán azon lenne érdemes elgondolkodnunk, hogy milyen korábbi helyzetekben éreztük igazán boldognak magunkat. Bagdy Emőke a Kossuth Rádió reggeli adásában beszélt a témáról ma, a boldogság világnapján.