A világi embereknek a Pünkösd valószínűleg csak arról szól, hogy hétfőn nem kell dolgozni menni. De mi keresztények, mit ünneplünk? Hogy állunk hozzá? Csak ezen az egy napon hat ránk a Lélek? Sajgó Szabolcs SJ atya írása arról szól, hogy hogyan munkálkodhatna a Lélek ebben a sokszor szomorú, csalódásokat okozó mai világban – ha engednénk, ha közreműködnénk.
Nagyon érdekes dolgok történnek manapság az európai kereszténységben. Egyre üresebbek a templomok, a nagy történelmi egyházakhoz tartozó emberek száma egyre fogy, az istentiszteleteken az átlag életkor közelít a hatvanhoz. De ami még sokkal meglepőbb, hogy olyan rendezvényeken, mint például a Felház, hétről hétre fiatalok tömegei imádkoznak és dicsőítenek együtt, másfél hete a Körcsarnokot 2500 fiatallal töltötték meg! Döbbenetes szám. Vajon hogyan lehetséges ez? Csupán a fiatalos zene és fiatalos hangulat vonzza őket? Szerintem ennél mélyebbre kell mennünk, hogy megérthessük, mi folyik itt. Nem szeretnék sem a Felház mellett, sem ellene érvelni, de mindez kétségtelenül felvet néhány nagyon fontos kérdést.
Valamit eszedbe juttatni azt jelenti: a meglévő tudásból felszínre hozni az épp legmegfelelőbb információt, az odaillő szavakat vagy megoldást. Nos, épp így csinálja a Szentlélek is.