Nemrég olvastam egy érdekes cikket “A két pápa című” filmről. A cikk nagy része nagyon tetszett, viszont van egy rész, amit sehogy sem tudok helyre rakni magamban:
“Az, hogy különböző értékrenddel élünk ebben a világban, szerintem teljesen rendben van. Amíg az értékrendünk különbözik, addig nincs baj. Ha nekem a szabadság, az empátia, a szolidaritás a fontosabb, neked pedig a biztonság, a hagyományok, a tudás és a család, az azt jelenti, hogy más az értékrendünk. Különbözőek vagyunk, miért ne különbözhetnénk abban, hogy kinek mi a fontos?”
Kétszer is el kellett olvasnom, hogy biztos jól értettem. E szerint kétféle gondolkodás létezik: számomra vagy a szabadság, empátia, szolidaritás vagy a biztonság, hagyományok, tudás, család kombó fontosabb. Tessék választani, cserebere nincs.
Nem igazán értem, mióta is állnak egymással szemben ezek az értékek? Miért kell falat állítani például a család és az empátia közé? Tényleg annyira önmagából kifordult világban élünk, hogy az értékeket egymástól elszeparáljuk és legyintünk, hogy ez attól függ, hogy kinek mi a fontos?
Az is igaz, hogy ezek csak szavak és mint azt ma a világban láthatjuk, szinte mindenki mást ért alattuk. Persze én is hazabeszélek, de erre az egyik legjobb példa az abortusz kérdése, így ennek tükrében kezdtem el a fenti szavakról gondolkozni.
Szabadság. Kedvenc szavam. Vannak, akik számára az a szabadság, hogy olyannyira felelőtlenül élhetik az életüket, amennyire az csak jól esik. Szabad arra, hogyha a kényelme útjába állna a saját gyereke, aki már él a méhében, szabadon kiolthatja az életét (ez az abortuszok 97%-a, még mielőtt egyesek nagyon megható, megerőszakoló, az anya életét veszélyeztető vagy beteg babás eseteket kezdenének mesélni).
Aztán vannak, akik szerint az a szabadság, hogy mindenkit hagyunk szabadon élni, így például megszületni is.
Az empátia és szolidaritás? Mi is történik ilyenkor a valamilyen fejlődési rendellenességgel diagnosztizált embertársainkkal? Velük szemben ki empatikus amikor az élete ellen dönt? És ki empatius vagy szolidáris azokkal az anyákkal, akiket zsarol a párjuk, hogy elhagyja őket, ha nem vetetik el a gyereket? Ki az, aki odaáll ilyenkor a nő mellé és azt mondja: képes vagy rá. Erős vagy. Itt leszek melletted és segítek ahogy tudok! Hol van ilyenkor a szolidaritás?
Ezzel szemben saját tapasztalatból tudom, hogyha egyes helyeken már csak azt kimerem mondani, hogy ellenzem az abortuszt, intoleránsnak vagyok kikiáltva. Mert ez ugye indokolt és logikus… (#szabadság)
És most kérem jelentkezzen az, aki szeret bizonytalan lenni. Köszönöm, akkor ezennel kijelenthetjük, hogy a biztonság mindenki számára fontos. Ideális esetben a család is ezt adja: biztonságot, hogy tudod, valahova tartozol, vannak, akik törődnek veled, és akikkel törődhetsz. A hagyományok is ezt a valahova tartozást és ezzel a biztonságérzetet szolgálják.
Tudás. Nyilván gondolkozhatunk úgy is, hogy a magzat egy sejtcsomó, de a tudomány segítségével tudhatjuk, hogy a fogantatás pillanatától egy egyedi génállománnyal rendelkező emberi egyedről van szó. A tudás fontos. A tudás hasznos. Ha nagyobb lenne az emberiség tudása a magzati fejlődésről, lehet nem halna meg Magyarországon minden negyedik megfogant élet.
Végezetül szeretném kiemelni, hogy szerintem is elképesztően fontos a párbeszéd, hogy leüljünk és meghallgassuk egymást, kicsit belelássunk a másik fejébe. Mindemellett viszont hangot szerettem volna adni a meglepődöttségemnek, hogy az idézett értékeket egymással szembe lehet állítani. Véleményem szerint az összes felsorolt érték együttesen fontos és nem egymással szembe, hanem egymás mellett, egymást kiegészítve állnak.
hirdetés
1 Komment
Lemaradt a szerző megjelölése a cikkről