Ma megakadt a szemem egy blog címén, és a nagy szabadidő-túltengésem közepette végigolvastam. Tudom, mindenki ezt mondja, de tényleg ritkán olvasok ilyesmit, mert utána elöntenek a különböző érzelmek, gondolatok: idegesség, düh, öröm, hála, kétely, bizonytalanság… teljesen kiszámíthatatlan, témától és írástól függ, és hát a lelkiállapotomtól. Na, de ez most lényegtelen is. Ma arra döbbentem rá, hogy mennyire jó tudatában lenni annak, hogy minket Isten teremtett, „és látta, hogy ez jó”! Értékekkel, ajándékokkal van tele az életünk!
