“Nem lehet azt mondani, hogy az Egyházunk tökéletesen élte az életét, és egyszer csak a semmiből itt termettek ezek a botrányok.” Ahhoz, hogy Egyházként a megtérés, a megújulás útjára tudjunk lépni, először be kell vallanunk bűneinket, mulasztásainkat, és szembesülnünk kell a jelenkor valóságával, kihívásaival. Épp ezt a tisztánlátást szolgálja a Paszternák Tamás atyával készült, őszinte és felrázó erejű beszélgetés. Tamás atyát, a Váci Egyházmegye pasztorális helynökét kérdeztük a magyar egyház jelenlegi helyzetéről, hitelességi válságáról, a változás és gyógyulás lehetséges útjáról, valamint a hívek és papok helyzetéről. Interjúnk.
pap
Sokak számára örök kérdés és talány, hogy a mai korban miért dönt úgy egy huszonéves fiatal, hogy párkapcsolatról, családról lemondva teljesen Istennek szenteli magát. Most a júniusban pappá szentelt Riesz Benedek történetével ismerkedhetünk meg, akinek útja több szempontból is izgalmas; bár hívő családban nőtt fel, sokáig csak vasárnapi keresztényként élte az életét, és még akkor sem tartotta valós alternatívának a papságot, mikor bátyja bejelentette, hogy szemináriumba készül. Beni aztán váratlanul találkozott Istennel, így idővel a korábban elképzelt életét és terveit feladta, hogy abban a teljességben éljen, amely nem hasonlítható semmilyen véges dologhoz. Interjúnk.
„Amikor az emberek megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, és elmondom, hogy ördögűző pap vagyok, általában nem hisznek nekem. ‘Csak viccel, ugye? Az Egyház még mindig hisz ebben?’ Sokan szkeptikusak” – Vincent Lampert amerikai katolikus pap 2000 óta végez ördögűzést. Több interjúban is mesélt már az ördögűzés módjáról, a sátán tevékenységéről, nemrégiben pedig arról beszélt, hogy hogyan tudjuk elkerülni azt, hogy a gonosznak teret adjunk az életünkben. Célja nem az, hogy rettegjünk, hanem hogy az igazsággal tisztában léve Istenhez ragaszkodjunk.
Roman Osztrovszkij atya, a kijevi görögkatolikus szeminárium rektorhelyettese nemrégiben elmondta, mit él meg az ukrán nép a háború harmadik évében. A szenvedések láttán sokszor ő maga is kétségbe esik, és nagyon fájlalja, hogy nem érkezik elég külső segítság, ráaadásul úgy tűnik, a világ belenyugodott a háború tényébe. A legsötétebb napokon mégis van, ami életben tartja; ez pedig a hit ereje.
Az öt érzékszerv közül talán a látást értékelik legjobban az emberek, mivel ez teszi lehetővé számunkra, hogy élvezzük az Isten által teremtett világ szépségét. José Humberto Negrete Lezo, egy 56 éves mexikói pap súlyos cukorbetegségben szenvedve néhány évvel ezelőtt megvakult. Az atya nemrégiben mesélt betegségének nehézségeiről, de mindazokról a kegyelmekről is, amelyek fogyatékosságából fakadnak.
Pár napja Csókay Károly jezsuita szerzetes bekerült a miskolci Semmelweis Kórház hospice részlegére. Egyik rendtársa, Sajgó Szabolcs jezsuita meglátogatta őt, és videóüzenetet vett fel a 97 éves atyával, melyben rendtársainak és ismerőseinek üzen.
Edoardo Santini a közösségi média felületén osztotta meg a napokban a nagy port kavaró hírt, miszerint meghozta hivatásbeli döntését, így, „ha Isten is úgy akarja, pap lesz”.
“A legnagyobb baj talán az, hogy a társadalomban csak azt nevezik alkoholistának, aki az utcán az ürülékében fekszik, mást nem. Pedig ez nem így van.” Hogyan lesz valakiből alkoholista? Milyen mértékű vagy gyakoriságú ivás esetén beszélhetünk függőségről? Fazekas György atya több mint 10 éve a Katolikus Szeretetszolgálat fenntartása alá tartozó Alkoholistamentő Szolgálat lelkésze, de útja hosszú volt ezidáig; már öt éves korában találkozott az alkohollal, tizenéves korától kezdve pedig alkoholista volt. Beszélgetésünkben kirajzolódik megrendítő, ugyanakkor reményt adó tanúságtétele függőségéről és Jézus szabadító erejéről. Gyuri atyát arról is kérdeztük, lehetnek-e mélyen hívő emberek alkoholisták, mit tudunk tenni, ha egy hozzátartozónk érintett a problémában, és milyen változásokra lenne szükség társadalmi szinten, hogy hazánk ne legyen az alkoholizmus élvonalában.
Ahogy a plébániádnak, úgy a plébánosodnak is szüksége van rád – mindannyian rendelkezünk talentumokkal, amelyek ajándékká válhatnak közösségünk számára, amelyek megkönnyítik az életet. Íme néhány gondolat és konkrét javaslat arról, hogyan kapcsolódhatsz be aktívabban egyházközséged szolgálataiba!
Szerzetesség, papság vagy házasság? Életünk egyik legfontosabb tényezője, hogy megtaláljuk azt az utat, melyen igazán kibontakozhatunk. De lehet-e valaki teljesen biztos a döntésében? Szükséges-e egyáltalán a száz százalékos bizonyosság? És ha egy barátunk vagy családtagunk van ebben a folyamatban, milyen gondolatokkal lássuk el, és mit hagyjunk meg inkább magunknak? Cikksorozatunk utolsó részében Zics Ildikó szociális testvér, hivatásgondozó ezekre a kérdésekre ad választ.