Címke böngészése

mennyország

“Elkezdődött a Golgotára vezető utam, és boldog vagyok” – egy rákban elhunyt édesanya, aki hitével ezreket inspirál

Sokan megkérdőjeleznék azt a gondolatot, hogy egy rákban elhunyt édesanyát, aki maga után hagyja férjét és négy gyermekét, áldottnak neveznek. Jessica mégis úgy vélte, hogy őt “megáldotta a rák” – miután halálos betegséget diagnosztizáltak nála, elindított egy Instagram-oldalt Blessed by cancer névvel, melyen keresztül megörökítette a rákkal folytatott küzdelmét, valamint folyamatos, Istenbe vetett bizalmát és hitét. Nemrég Jessica férje, Lamar beszélt arról, hogy megtérésük hogyan készítette fel őket arra, hogy Istennel az oldalukon nézzenek szembe a rákkal, hogyan döntött Jessica a rák kezelése és a méhében növekedő gyermeke védelme között, és hogyan tudták megőrizni a békét a szenvedések közepette is.

Miért nem lesz a mennyben házasság?

Talán kicsit nehéz megemésztenünk Jézus szaddúceusokhoz intézett szavait, mikor arról kérdezték, hogy ha egy nőnek hét férje volt itt a földön, akkor odaát a Mennyben melyiknek lesz a felesége, hiszen a válasza szerint az emberek „a feltámadáskor már nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai” (Mt 22,30). Vajon miért nincs szükség a házasságra a mennyben?

Egy rákban elhunyt, fiatal olasz lány, aki felismerte a szenvedés értékét

Gyakran találkozunk azzal a gondolattal, hogy a szenvedés értelmetlen, céltalan, az eutanázia körüli társadalmi párbeszéd felélénkülésével ráadásul még inkább ez a szemléletmód erősödik meg. Sokszor még hívő emberként sem tudjuk meglátni a szenvedésben rejlő értéket, elfogadva, hogy a nehézségeket Isten valamilyen okból megengedi. Éppen ezért fontos, hogy megismerjük olyanok életét, akik példaként állhatnak előttünk. Ilyen példa Chiara Luce Badano, egy 18 éves korában elhunyt olasz lány, aki rákbetegségének kezelése során a fájdalomcsillapítást is visszautasította, és Jézussal való mély kapcsolatának köszönhetően élete végéig reményteljes, derűs maradt.

Mind meghalunk ?

A minap egy szuper előadást hallottam, hívő keresztény fiataloktól. Volt viszont egy mondat, amivel ma már nem annyira értek egyet: „Életünk során, előbb vagy utóbb szembe kell nézzünk azzal, hogy mindannyian meg fogunk halni… ez biztos.” Nos, akkor mi a helyzet a következő igeverssel? „Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.” (Mt 16,28) Annyira rég mondta már Jézus, el is felejtettük. Pedig akkoriban nagyon várták a visszatérését. Mára valahogy hátradőltünk, erre az életünkre koncentrálunk, nem várjuk már (annyira?) Jézust. Az én elméletem szerint ez sokszor azért van, mert nem tudjuk, mi várhat minket odafönt.

Elfogadjuk-e Isten meghívását?

„Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora idejében elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek…” (Lk 14, 15-24)

Képzeljük el magunkat egyszer a másik oldalon. Mi vagyunk azok, akik meghívjuk barátainkat, számunkra sokat jelentő és szeretett személyeket egy számunkra fontos ünnepi alkalomra. Mondjuk születésnapunkra, esküvőre, vagy bármi más, számunkra fontos eseményre.

Lehet “kegyes” a hazugság?

Nem politikai jellegű kritika a modern egészségügyről és egy korunkat megmérgező gyakorlatról, amit átalában “kegyes hazugságnak” szoktunk nevezni.

Tíz inspiráló mondat a mennyországról

Rengeteg szent és nagyszerű ember foglalkozott a mennyországgal földi életük során. Inspiráló olvasni a gondolataikat, hiszen nekünk sem lehet más célunk, mint arra törekedni, hogy méltók legyünk oda kerülni!