„Mennyire segítjük egymást, hogy növekedni tudjon bennünk a feltámadás hite, a belőle fakadó öröm és reménység? Hogyan éljük ezt meg közösségileg? Vágyakozom-e a Krisztus által megígért és általa elhozott új élet után?” – többek között ezeket a kérdéseket is feszegeti Huszák Zsolt atya a szent három napot lezáró cikkében, amelyben természetesen a feltámadás kerül a középpontba.
Talán mostanság a sok bezártság miatt kevesebb figyelmet fordítunk arra, vagy éppen kevesebb lehetőségünk van rá, hogy Jézus üzenetét tetteinkkel közvetítsük embertársaink felé, mégis fontos, hogy ne lankadjunk ebben a küldetésünkben!
Talán kevesebben tudják, de virágvasárnap nem csupán a nagyhét kezdetét jelenti a katolikus egyházban, hanem más ünnep is kapcsolódik ehhez a naphoz. Szent II. János Pál pápának köszönhetően 1985 óta ez hagyományosan az ifjúság világnapja is.
Bár valószínűleg az év többi napján is eszünkbe jutnak elhunyt szeretteink, de halottak napján külön is róluk emlékezünk. Ilyenkor saját földi pályánkon is elgondolkozhatunk, amire talán a sűrű hétköznapokban kevésbé jut időnk.
A Szentlelket mindannyian ismerjük. Hiszen nélküle lehetetlen volna Isten felé fordulnunk: „lelkünk csendes Vendége”, ahogy Szent Ágoston ír Róla, a szívünkben él, vezet bennünket az imádságban, segít értelmezni a Szentírást, a lelkiismeretünkön keresztül szól hozzánk, élteti és vezeti az egyházat, és jelen van a szentségekben.
De ez a Szentléleknek csak az egyik arca. És ahogy Jézus végtelenül mély és összetett jellemét sem lehet egyszerűen „kegyelmes és szerető” Istenként bemutatni, a Szentlelket sem lehet csupán a fenti tulajdonságai alapján igazán megismerni. Ő ugyanis sokkal több ennél. Ebben a cikkben szeretném bemutatni a Lélek egy másik arcát, ami talán közelebb visz bennünket pünkösd valódi jelentőségének megértéséhez.