Június közepén útjára indítottuk a 28 nap az Apostolokkal kihívásunkat, melynek keretében minden nap elolvastuk az Apostolok Cselekedeteinek egy-egy fejezetét, így szűk egy hónap alatt a végére jutottunk a Biblia ezen könyvének. Bár a kihívás néhány napja véget ért, a lelki gyümölcsök még ott munkálkodnak bennünk – és örömmel osztottátok meg velünk, hogyan gazdagodtatok a közös Szentírásolvasás által!
A közösségi médiában gyakran találkozom azzal a jelenséggel mind a tartalomgyártók, mind a fogyasztók részéről, hogy a Z generációhoz tartozó fiatalokat éltetik az újító hozzáállásuk és meg nem alkuvásuk miatt, míg az idősebb generációk tagjait egész egyszerűen a boomer jelzéssel illetik, különösképp, amikor valami olyan hangzik el részükről, ami a fiataloknak kevésbé van az ínyükre. Van, hogy ez a kifejezés csak poén, de gyakran sajnos lenézést, megvetést sejtet.
Ahogy a plébániádnak, úgy a plébánosodnak is szüksége van rád – mindannyian rendelkezünk talentumokkal, amelyek ajándékká válhatnak közösségünk számára, amelyek megkönnyítik az életet. Íme néhány gondolat és konkrét javaslat arról, hogyan kapcsolódhatsz be aktívabban egyházközséged szolgálataiba!
Martos Levente Balázs püspök immár négy éve a Központi Papnevelő Intézet rektora, a papképzésben azonban már több mint 15 éve vesz részt, korábban a Győri Brenner János Hittudományi Főiskola tanára és prefektusa volt. Saját tapasztalataira is alapozva tartott előadást a hazai papképzés múltjáról és jelenéről, a fejlesztendő területeket és jó gyakorlatokat sem kihagyva. Előadásában olyan, sokakat foglalkoztató témákra is kitért, mint a cölibátus és a paphiány kérdése.
„Ha elfogadod, hogy értékes vagy, hiszen Isten szeretett gyermeke vagy, olyan leszel, mint egy kiömléses vulkán, amely a bensejéből meleget áraszt, kiemelkedik a saját környezetéből, és életet ad” – mondta tanításában Forgács Balázs katolikus pap a 777 imaestjén. De vajon hogyan kapcsolódik a láva és a vulkán önmagunk elfogadásához és a közösségépítéshez? Balázs atya szokatlan, ámde remekül működő hasonlatát bővebben is kibontotta, ezt osztjuk most meg Veletek.
Hogyan gazdagíthatja a személyiségünket, ha egy másik országban tanulunk, vagy ha egy keresztény közösséggel misszióba megyünk? Miért éri meg kilépni a komfortzónákból? Mit tanulhatunk más nemzetektől? Ezeket a kérdéseket is feltette Szilágyi Anna a 777 Úton podcastrovatában Fekete Áginak, aki három külföldi tapasztalatáról is örömmel mesélt.
„A templom ajtaját szélesre tártuk, és 50 órán át be se csuktuk. Ott tömörültünk egy egész hétvégén át, örültünk egymásnak, és éreztük, hogy az egyház él.” Ez a beszámoló nem a távoli múltból származik, hanem a közelmúltból, egészen pontosan olvasónk hétvégi élményét osztotta meg velünk. Bár sokszor érezhetjük azt, hogy a fiatalok távol kerültek az egyháztól, de jó látni, hogy vannak olyan közösségek, alkalmak, ahol még él az egyház.
Három újabb nehéz, de nagyon fontos témában érkezett kérdés Papp Miklós görögkatolikus paphoz és családapához: vajon hogyan tudjuk helyesen elfogadni azt, ha szeretett nagyszülőnk súlyosan beteg? A házasságon kívüli csók házasságtörést jelent? Csak akkor leszünk “jó keresztények”, ha járunk közösségbe?
Továbbra is várjuk kérdéseiteket – egyben köszönjük is türelmeteket, hiszen számtalan levél érkezik a rovat kapcsán!
Többször is foglalkoztunk már a 777-en azzal a fontos témával, hogy a munkahelyünkön hogyan élhetjük meg a hitünket. Nem véletlen: a munkahely (vagy az iskola) az a közeg, ahol az életünk egyik legnagyobb részét töltjük. Próbáltad már kideríteni, hogy vannak-e rajtad kívül keresztények ahol a mindennapjaidat töltöd? Ha vannak, volt már kezdeményezés nálatok közös imára, összejövetelre? Mindenképp érdemes megpróbálni!
Múlt héten arról írtunk, miért is fontos, hogy közösséget találjunk magunknak, ahol megélhetjük a hitünket és erősíthetjük az istenkapcsolatunkat. Ha megfogalmazódott Benned a vágy, hogy közösséget keress, akkor most adunk néhány szempontot, hogyan is érdemes nekilátni. Még nem késő!