Hogyan gazdagíthatja a személyiségünket, ha egy másik országban tanulunk, vagy ha egy keresztény közösséggel misszióba megyünk? Miért éri meg kilépni a komfortzónákból? Mit tanulhatunk más nemzetektől? Ezeket a kérdéseket is feltette Szilágyi Anna a 777 Úton podcastrovatában Fekete Áginak, aki három külföldi tapasztalatáról is örömmel mesélt.
„Emlékszem, négy-öt éves lehettem, mikor megfogalmaztam egy olyan gondolatot, hogy a világ összes városának összes utcájában járni akarok. Nyilván idővel realizáltam, hogy ez nem túl valós, de a vágy nagyon erősen ott élt a szívemben gyerekkoromtól kezdve, hogy megismerjek különböző kultúrákat, embereket, nyelveket” – mondta Ági válaszul arra a kérdésre, hogy miért döntött úgy több alkalommal, hogy hosszabb-rövidebb időre külföldre megy. „Franciaországban 9 hónapot töltöttem el, három hónapot Párizs mellett egy keresztény nyelviskolában, hat hónapot pedig Marseille-ben önkénteskedtem, ez két elég különböző területe az országnak. Két évvel később Lisszabonba mentem Erasmusra, tavaly nyáron pedig az USA-ban töltöttem két hónapot, egy keresztény fiataloknak szóló programban vettem részt.” Ezen élményeiből kiindulva Ági szívesen osztotta meg velünk tapasztalatait és gondolatait a külföldi létről.
Vajon hogyan lehet gyakorlati és lelki szempontból felkészülni a hosszabb kint létekre? A gyakorlati tanácsokon kívül Ági elmondta; „mindig kértem Istentől megerősítést annak kapcsán, hogy most tényleg az én utam-e, hogy kimenjek, tényleg az Ő akarata-e. Persze nem mindig volt könnyű elindulni, mert volt, hogy a barátomat és a munkahelyemet kellett otthon hagynom egy időre.”
A külföldi kimenetélnél szempont lehet akár a nyelvtudás fejlesztése is. „Mikor Franciországba kimentem, annyit tudtam mondani, hogy ’bonjour’ és ’croissant’. És hát ez nem volt elég a beszélgetésekhez” – mesélte Ági, aki azonban a 9 hónap alatt megtanulta a nyelvet, ebben sokat segített neki, hogy Franciaországban első néhány hónapját egy keresztény nyelviskolában töltötte.
hirdetésAnna arról is érdeklődött, hogy a kiutazás milyen szempontokból tud minket fejleszteni. „Az önállóságunkat, a talpraesettségünket, a függetlenedésünket is nagyon segíti a külföldi kintlét. Például az Erasmusom alatt magamnak kellett albérletet találni, elintézni az azzal járó hivatalos dolgokat. A szeretteimtől való távolság sem volt mindig könnyű, tudtam, hogy lesz honvágyam, és hogy biztosan fogom magamat magányosnak érezni. Új kapcsolatokat kellett kialakítanom, nem volt velem a szokásos közeg, a barátaim.”
Ági több lelki élményt is megosztott, melyek külföldi kintléte alatt történtek vele, hozzátéve, hogy hogyan tudták ezek a tapasztalatok az Istennel való kapcsolatát mélyíteni. „Az Erasmusom nem úgy alakult, ahogy terveztem, mert január végén mentem ki, és aztán március közepén jött a Covid. Először nem is tudtuk, hogy hazamenjünk-e vagy sem, nagyon bizonytalan időszak volt ez, de aztán egyre több külföldi barátom döntött úgy, hogy visszamegy a hazájába. Emlékszem, nagyon nagy csalódás élmény volt bennem, hát Istenem, te elhívtál engem ide, és én úgy éreztem, hogy ez a Te akaratod, hogy itt legyek, erre ennyi volt? Be sem teljesülnek azok a vágyaim, amikért jöttem? Aztán eszembe jutott egy gondolat, amit egy fiatal lány mondott, akit Boldog Chiara Luce-nak hívtak. Ő, mikor megtudta, hogy rákos beteg, ki tudta mondani, hogy ‘ha Te akarod Jézus, akkor én is akarom’. És ebben a helyzetben, mikor nagyon csalódott voltam, hogy véget ér az Erasmusom, én is ki tudtam mondani ezt Istennek. Az is megfogalmazódott bennem, hogy nem egy morcos igent akarok mondani, hogy akkor majd bevonulok a szobámba és azon álmodozom, hogy milyen lenne, ha most Lisszabonban lennék kint, hanem
hogyha igent mondok Istennek, akkor az legyen egy lelkes igen,
és úgy menjek haza, hogy szeretettel vagyok a családtagjaim iránt. Azt érzem, Isten kegyelméből ezt sikerült megtennem, és egy nagyon szép időszakot töltöttem otthon. Amire pedig nem is gondoltam volna, hogy nyáron vissza tudtam menni Portugáliába egy hónapra, így sok mindent be tudtam pótolni.”
De más istenélményei is voltak. „Volt, hogy egy imaesten levelet írhattunk egy olyan személynek, akinek szeretnénk megbocsátani, vagy akitől szeretnénk bocsánatot kérni. Éreztem, hogy a levélírás, még ha nem is adtam át a levelet, segített a megbocsátásban, mert kiadtam magamból a fájdalmamat és letettem azt Jézus lába elé. Ugyanakkor nem csak ezek az imaalkalmak segítettek, hiszen sokszor egy hétköznapi tapasztalat is közelebb visz Istenhez. Marseille-ben jóban lettem afrikai fiatalokkal, és egyszer részt vettem velük egy afrikai ünnepen, ahol nemzeti ételeket kóstolhattunk meg, nemzeti táncokat tanultunk. Ennél a találkozásnál is éreztem, hogy ott van Isten; megismerek egy másik kultúrát, és így, a másik emberen keresztül is tudok találkozni az Úrral.”
Ági mesélt bővebben a portugál és az amerikai kultúráról, arról, milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel az itthoni léthez képest. Kifejtette azt is, hogy önkéntesként mi volt a feladata, valamint, hogy milyen élmény volt egy másik ország egyetemén tanulni. Anna arra is rákérdezett, hogy miért érte meg belevágni ezekbe a kalandokba. „Isten bőségesen megajándékozott; Ő hívott, én válaszoltam, és tényleg a százszorost kaptam vissza ezekért a lépésekért.
A külföldi tapasztalataim sokat hozzátettek a személyiségemhez, ahhoz az emberhez, aki ma vagyok. Tényleg nagyon hálás vagyok.”
„Azt gondolom, hogy nem feltétlen könnyű az a lét, hogy tizenkét évig tanulunk az iskolában, aztán jön az egyetem, ahol 3-5 évet eltöltünk, vagy még többet, és folyamatosan benne vagyunk ebben a rendszerben, nem lépünk ki belőle. Pedig sokszor jót tenne az, ha újragondolnánk az életünket, átgondolnánk néhány dolgot, és erre remek lehetőség, ha egy időre külföldre megyünk egy keresztény közösséggel.” A beszélgetésben még elhangzik néhány vicces történet is különböző kultúrák találkozásáról, továbbá jótanácsok arra vonatkozóan, hogy hol érdemes önkéntes lehetőségek után keresgélni.
„Aki ettől nem kapott kedvet, hogy kimenjen, az semmitől!” – zárta Anna a beszélgetést, amit itt tudsz teljes egészében meghallgatni:
hirdetés
