Igó Éva színésznő volt Zoltán Áron vendége a VerShaker nevet viselő előadás-sorozatban. Ezen beszélgetések során egy-egy művész szűrőjén keresztül nézhetünk rá egy költő életére, kiválasztott versére, beleszőve a beszélgetésbe a színész saját élményeit.
Lackfi János legújabb zseniális és szellemes verse emlékeztet minket: Jézus mindig nyer!
Bár már javában az adventi időszakban vagyunk és Jézus születését készülünk megünnepelni, segít az elcsendesedésben, a Rá figyelésben az is, ha arra gondolunk, mit tett értünk felnőttként. És mi mit tettünk volna érte? Fogadjátok szeretettel Vizy Gedeon elgondolkodtató versét.
Nagyon szeretjük Túrmezei Erzsébet verseit, már jó párat olvashattatok nálunk is. Ez a verse arról szól, hogy milyen lehet vizsgázni a Mesternél – szeretetből.
A keresztény élethez hozzátartozik a kételkedés, az igazság keresése. Folyamatosan jönnek elő az újabb és újabb kérdések Istennel kapcsolatban. És ez rendben is van így. A valódi kérdés az, hogy mihez kezd az ember ilyenkor a kétségeivel és kérdéseivel. Mert ha bátran szembenéz velük és mindent megtesz, hogy közelebb kerüljön az igazsághoz, akkor minden egyes kérdés egyre közelebb és közelebb hozza őt a Mindenhatóhoz. Szabó Lőrinc verse erről szól.
Ahogy már részletesebben is olvashattátok blogunkon, Sík Sándor (1889 – 1963) fantasztikus személyisége volt irodalmunk, egyházunk, fiatalságunk életének. Nagy hiba lenne elfelejteni őt, hatalmas veszteség lenne kihagyni a ziccert, hogy attól tanuljunk, akitől Szerb Antal és Radnóti örömmel tette, hogy annak a szavait forgassuk, aki a Nyugat aranykorában indulva is tehetséges költőnek bizonyult. Ezúttal Fáklya című versét ajánljuk figyelmetekbe.
Annyira szép ez a megfogalmazás, ez a cím! Ennél már csak maga a vers szebb. Fogadjátok szeretettel tőlünk ezt a Földes Lívia művet. Kívánjuk, hogy sok ilyesmi érzés legyen bennetek 2017-ben, szépeket lássatok, és ne felejtsétek:
olyannak látjátok a világot, amilyenek Ti vagytok!
A világirodalom számos kiemelkedő alkotása karácsony ünnepéhez kötődik, ahogy a magyar irodalom is megannyi csodálatos művel ünnepelte már karácsonyt. Időnként azonban megesik az is, hogy történelem, szakrális ünnep és a magyar irodalom összefonódik…
Vágvölgyi Gergely barátunk már eddig is bizonyította, hogy sokszínű, kiváló munkatárs. Ezúttal egy verssel lepte meg a 777 olvasóit – sőt, a szerkesztőit is. Fogadjátok Ti is sok szeretettel! Miénk a diadal!
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.