A keresztény élethez hozzátartozik a kételkedés, az igazság keresése. Folyamatosan jönnek elő az újabb és újabb kérdések Istennel kapcsolatban. És ez rendben is van így. A valódi kérdés az, hogy mihez kezd az ember ilyenkor a kétségeivel és kérdéseivel. Mert ha bátran szembenéz velük és mindent megtesz, hogy közelebb kerüljön az igazsághoz, akkor minden egyes kérdés egyre közelebb és közelebb hozza őt a Mindenhatóhoz. Szabó Lőrinc verse erről szól.
hirdetésSokszor tűnődtem: vajon hiszi pap
bátyám Istent? S hogy hiszi? Ami csak
volt, érv, pro s kontre, mind előkerült;
sőt, bármi jött szóba, ha sikerűlt
újat találnom, néha, valami
új szempontot, ő csak örült neki,
s nem háborgott, de maga segített
táplálni fürkész ösztöneimet.
“Fiam” mondta “bármennyire igaz
az Úr igaza, mi mindig csak az
ember agyával elemezzük, és
jogunk és tisztünk a kételkedés.
Szűrj mindent, vizsgálj! Csak gyarapodik,
ha maga termi próbaköveit
a hit s az ész; minekünk nyereség,
ami másnak szégyen és vereség.
Mások: érdek; légy te: érdektelen;
s az út végén találkozol velem!”
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás