„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
Akarsz-e mindig, mindig játszani,”
Címke böngészése
hit
Hogyan tárom Isten elé a kéréseimet, nehézségeimet? Csak felsorolom a szokásos problémákat? Elmormolom a „minimumot”? Vagy talán nem is merek kérni?
Bár egyre több sportoló tesz tanúságot hitéről egy-egy interjúban, azért ritka, hogy a legnagyobb sztárok egy nagy siker után rögtön hálát adjanak Istennek. A hét elején lezárult profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) nagydöntője után a legjobbnak választott játékos, Cooper Kupp mégis már a pályán adott nyilatkozatában Őt dicsőítette.
Talán nem is gondolnánk, de a jó szokásokhoz vezető út első és talán legfontosabb lépcsője a szilárd énkép kialakítása. De hogyan tegyük ezt? És mit kezdjünk eközben a rossz szokásainkkal?
Istenben bízni kihívást jelenthet, különösen akkor, ha a körülmények rosszabbodni kezdenek, vagy úgy tűnik, hogy nem reagál olyan gyorsan, ahogyan szeretnénk. Ennek ellenére Ő megbízható. Amikor azon elmélkedünk, hogy miért bízhatunk Istenben, olyan lélekemelő gyakorlatba kezdünk, amely vigaszt és békét tud nyújtani minden nehéznek tűnő életszituációban.
Az első vasárnapot általában a hit vasárnapjának szokás nevezni (ez jelöli Ádámot és Évát, akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást és az ebben való hit jelentőségét), valamint ez az egyházi év kezdetét is jelenti.
Esztellát egy csodálatos lánynak ismertem meg, aki nemrég egy szívet melengető Instagram-posztot írt Istenről és az Ő mindennapi csodáiról, amit szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia. Ezenkívül szeretném őt és a lelkes lényét „megmutatni a világnak”, ezért pár kérdés megválaszolásával szeretném őt veletek minél jobban megismertetni.
A szülőség sokszor kimerítő tud lenni, de íme néhány példa, hogy miért vagyok hálás a gyermekeimért.
A dél-afrikai sportoló, Anrune Weyers a tokiói paralimpián megvalósította álmát, hogy Istennel futva szerezte meg az aranyérmet. Története és sugárzó hite számunkra is példa lehet.
Ma már hívőnek lenni, sőt személyes kapcsolatban lenni Jézus Krisztussal, néha úgy érzem, ritkaságnak számít. Na nem a keresztény buborékunkról beszélek – de elég, ha csak kicsit kinézünk az egyház világán túlra. Gondoltam, megfogalmazom, én miért hiszek.