Szomorú szívvel tudatjuk, hogy életének hetvennyolcadik évében megtért Teremtőjéhez Cseri Kálmán nyugalmazott református lelkipásztor.
Címke böngészése
halál
Az elmúlt napokban a média tele volt a brazil Chapecoense tragédiájáról és lezuhant repülőgépéről szóló hírekkel. A csapat egyik kapusa, a 31 éves Danilo túlélte a zuhanást, ám mindkét keze és lába eltört, több belső sérülést is szenvedett, így a kórházba szállítás után sem tudták megmenteni az életét. A halálos ágyán az alábbit mondta telefonon a feleségének:
Kicsiként féltem a temetőben, kelletlenül mentem szüleimmel a sírokhoz, emlékszem az érzésre. Ahogy nőttem, fejlődtem, természetesen a halállal való kapcsolatom is megváltozott. Természetesen? Nem biztos. Kérdés, mennyiben természetes a mai ember halálról alkotott képe – vagy annak hiánya.
Temetkezési útmutatást közölt a vatikáni Hittani Kongregáció, hangsúlyozva, hogy az egyház a hívők számára nem engedélyezi az elhunytak hamvainak otthoni őrzését, valamint a hamvak szétszórását sem. A dokumentum leszögezi: bár ma már nem tiltott a hamvasztás, az Egyház a holttestek elföldelését részesíti előnyben.
Az elmúlt napokban futótűzként terjedt a világhálón a „nagy hír”, hogy Belgiumban végrehajtották az első eutanáziát kiskorú gyermeken, a saját kérésére. Az eutanáziát felügyelő szövetségi bizottság elnöke, úgy nyilatkozott, hogy hasonló eset kizárólag reménytelen esetekben jöhet létre. Itt azonban szeretnék megállni. Hová jutott az a társadalom, ahol a szülő elengedi a gyermeke kezét…? Amikor hagyja, hogy a betegségével küzdő gyermek feladja a küzdelmet. A reménytelenség lesz úrrá rajtuk. Ez történik akkor, amikor a hitet kidobjuk az ablakon…
Vannak hírek, amik nagyon megrendítenek. Ilyen volt a párizsi terror, ilyen a belgiumi robbantás; és ilyen volt az a hír is, amit ma reggel olvastam: a 22 éves énekesnőt, Christina Grimmie-t lelőtték, miközben autogrammokat osztott…
A minap egy szuper előadást hallottam, hívő keresztény fiataloktól. Volt viszont egy mondat, amivel ma már nem annyira értek egyet: „Életünk során, előbb vagy utóbb szembe kell nézzünk azzal, hogy mindannyian meg fogunk halni… ez biztos.” Nos, akkor mi a helyzet a következő igeverssel? „Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.” (Mt 16,28) Annyira rég mondta már Jézus, el is felejtettük. Pedig akkoriban nagyon várták a visszatérését. Mára valahogy hátradőltünk, erre az életünkre koncentrálunk, nem várjuk már (annyira?) Jézust. Az én elméletem szerint ez sokszor azért van, mert nem tudjuk, mi várhat minket odafönt.
Nem politikai jellegű kritika a modern egészségügyről és egy korunkat megmérgező gyakorlatról, amit átalában „kegyes hazugságnak” szoktunk nevezni.