Hatalmas hálával a szívünkben zárjuk a 2019-es esztendőt, hiszen olvasóinknak köszönhetően olyan számokat értünk el ebben az évben, amikről nem is álmodtunk tavaly ilyenkor. Így az év utolsó napján jó kicsit visszatekintenünk ezekre, ami erőt ad a 2020-as folytatáshoz is, hogy megéri csinálnunk ezt a szolgálatot a 777 felületein keresztül.
Advent a várakozás ideje, de ugyanakkor a hálaadás is fontos szerepet tölt be ebben az időszakban: hálát adunk Isten eddigi kegyelmeiért, amelyek végig kísértek minket akár most ezekben a hetekben, akár egész évben. Viszont ezt a témát egy kicsit más szemszögből is szeretném megközelíteni: nem csak utólag, hanem akár előre is hálát adhatunk!
Szívszorító, fájdalmas, mégis lélekemelő történetet osztott meg velünk egy olvasónk. Fájdalmas, mert nincs hatalmunk a veszteségeink felett. Lélekemelő, mert megmutatja, hogy még a legnagyobb lelki megpróbáltatás közepette is hálásak lehetünk és maradhatunk teljes bizalommal Isten felé.
Mostanában nagyon besűrűsödött az életem, nem jut elég időm azokra a dologokra, melyekre igazán szeretném. Ezek közé tartozik a főzés, az olvasás, a kirándulás, de az ima is.
Élünk. Élhetünk. Életet adhatunk. Ez mind az Isten ajándéka, óriási kegyelem! Olvasónk, Hajling Tünde osztja meg gondolatait ezzel kapcsolatban Hálaének című versében, ami sokkal inkább ima igazából. A Teremtő Isten dicsérete egyrészt feladatunk, de fel is tölt minket, hiszen ilyenkor még jobban árad a kegyelem, megnyugvás, béke. Fogadjátok szeretettel!
Ma megakadt a szemem egy blog címén, és a nagy szabadidő-túltengésem közepette végigolvastam. Tudom, mindenki ezt mondja, de tényleg ritkán olvasok ilyesmit, mert utána elöntenek a különböző érzelmek, gondolatok: idegesség, düh, öröm, hála, kétely, bizonytalanság… teljesen kiszámíthatatlan, témától és írástól függ, és hát a lelkiállapotomtól. Na, de ez most lényegtelen is. Ma arra döbbentem rá, hogy mennyire jó tudatában lenni annak, hogy minket Isten teremtett, „és látta, hogy ez jó”! Értékekkel, ajándékokkal van tele az életünk!
Második hete töltöm az szakmai gyakorlatomat egy nappali melegedőben, vagyis egy olyan intézményben, ahol hajléktalanok és mélyszegénységben élők tölthetik el a napjaikat. Étkezhetnek, fürödhetnek, moshatnak és segítséget kaphatnak szociális ügyeik intézésében. Ez egy katolikus melegedő, ezért itt evangelizáció is folyik, szerencsére a fenti áldás meg is hozza a hatását. Persze, mint minden ilyen helyen, itt is elég kaotikusak a mindennapok. Napi 200-250 reggeli és ebéd kiosztása, mosás, álláskeresés, telefonok, bevásárlások, kérlelések és olykor ordibálások… Ritkán jut időm arra, hogy körbenézzek és végiggondoljam, kiket is szolgálunk.
Nem olyan rég mutattuk nektek Reményik Sándor: Csendes csodák című versét, amivel az apró örömök fontosságára szerettük volna felhívni a figyelmeteket. Most jöjjön 100 másik kisebb-nagyobb boldogság.
Merjetek örülni!
Lakatos Norbi nevét februárban ismerte meg az ország. A fiatal apa köszönetképpen kifestette a kerepesi kórház nővérszobáját, amiért meggyógyították Zsófit, a kislányát.