Magyarországon is rengetegen fejezik ki hálájukat ezekben a nehéz időkben különböző módokon az értünk dolgozókért. A koronavírus-járvány sok mindenre felhívja a figyelmünket. Bobek Tamás atya, tiszakécskei plébános ezeket szedte össze, továbbá kiemelte, hogy nagyon fontos életterünk tisztán tartása, de emellett nem feledkezhetünk meg a belső dolgainkról, az Isten felé fordulásról sem. Ez az írás a Kécskei Újság március 25-i számában jelent meg, amelyet most teljes terjedelmében közlünk.
Elkényelmesedtünk. Az én generációm úgy nőtt fel, hogy nem élt át se háborút, se szocializmust, se járványt, se társadalmi szintű nélkülözést és létbizonytalanságot. Habár egyénileg, kisebb közösségben megtapasztalhattuk, hogy mit jelent spórolni hó végén, hogy milyen az, amikor apa munkanélküli, de tulajdonképpen mindig megvolt mindenünk.
Mindig fontos a hálaadás, de születésünk napján különösen is. Bonifert Rita foglalta össze egy imában, hogy ő miért ad hálát születésnapján.
Hatalmas hálával a szívünkben zárjuk a 2019-es esztendőt, hiszen olvasóinknak köszönhetően olyan számokat értünk el ebben az évben, amikről nem is álmodtunk tavaly ilyenkor. Így az év utolsó napján jó kicsit visszatekintenünk ezekre, ami erőt ad a 2020-as folytatáshoz is, hogy megéri csinálnunk ezt a szolgálatot a 777 felületein keresztül.
Advent a várakozás ideje, de ugyanakkor a hálaadás is fontos szerepet tölt be ebben az időszakban: hálát adunk Isten eddigi kegyelmeiért, amelyek végig kísértek minket akár most ezekben a hetekben, akár egész évben. Viszont ezt a témát egy kicsit más szemszögből is szeretném megközelíteni: nem csak utólag, hanem akár előre is hálát adhatunk!
Szívszorító, fájdalmas, mégis lélekemelő történetet osztott meg velünk egy olvasónk. Fájdalmas, mert nincs hatalmunk a veszteségeink felett. Lélekemelő, mert megmutatja, hogy még a legnagyobb lelki megpróbáltatás közepette is hálásak lehetünk és maradhatunk teljes bizalommal Isten felé.
Mostanában nagyon besűrűsödött az életem, nem jut elég időm azokra a dologokra, melyekre igazán szeretném. Ezek közé tartozik a főzés, az olvasás, a kirándulás, de az ima is.
Élünk. Élhetünk. Életet adhatunk. Ez mind az Isten ajándéka, óriási kegyelem! Olvasónk, Hajling Tünde osztja meg gondolatait ezzel kapcsolatban Hálaének című versében, ami sokkal inkább ima igazából. A Teremtő Isten dicsérete egyrészt feladatunk, de fel is tölt minket, hiszen ilyenkor még jobban árad a kegyelem, megnyugvás, béke. Fogadjátok szeretettel!
Ma megakadt a szemem egy blog címén, és a nagy szabadidő-túltengésem közepette végigolvastam. Tudom, mindenki ezt mondja, de tényleg ritkán olvasok ilyesmit, mert utána elöntenek a különböző érzelmek, gondolatok: idegesség, düh, öröm, hála, kétely, bizonytalanság… teljesen kiszámíthatatlan, témától és írástól függ, és hát a lelkiállapotomtól. Na, de ez most lényegtelen is. Ma arra döbbentem rá, hogy mennyire jó tudatában lenni annak, hogy minket Isten teremtett, „és látta, hogy ez jó”! Értékekkel, ajándékokkal van tele az életünk!