Antoine de Saint-Exupéry tudta, hogy életünkben a tökéletességre kis lépésekben juthatunk el. Bár a 20. század elején élt, mégis megtapasztalta, hogy a napok sokféleségében és forgatagában könnyen elveszíthetjük a fókuszt. Fohász címet viselő imájában többek között azért imádkozik, hogy tudjon különbséget tenni lényeges és kevésbé lényeges dolgok között, hogy jól ossza be idejét, hogy a sikertelenségben és nehézségben felismerje a növekedés lehetőségét, hogy tudjon türelmesen várakozni – egyszóval csupa olyan dolgot kér, amire mindannyiunknak szüksége van.
fohász
Fontos, hogy a Szentlelket az év minden napján tudjuk kérni, hogy adjon nekünk bölcsességet, hitet, jámborságot. Pünkösd alkalmával viszont különösen is fontos, hogy fohászunkat kifejezzük felé.
Mennyire sokszor érezzük, mondjuk, látjuk ezt magunkkal vagy másokkal kapcsolatban! Hányszor kell egy nap imádkozni? Hány percig? Mit mondjak? Üljek, álljak, térdeljek? Egyedül, a párommal, közösségben, templomban? Valószínűleg egyik kérdésre sincs rossz válasz: ha imádkozunk, és mi annak szánjuk, akkor az már csak jó lehet. De ha nem hiszed el, hogy ez mennyire egyszerű, akkor próbáld ki, hogy a következő mondatkezdések közül legalább 3-at befejezel. Az már fohász. Ha többet is, az már ima.
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!