Hodász András atya írásai hamar a legolvasottabb cikkek közé verekedte be magát a 777 rangsorában. A Rómában tanuló pap egy budapesti előadásán állt ki a cölibátus mellett, nem is akármilyen példát felhozva.

Hodász András atya írásai hamar a legolvasottabb cikkek közé verekedte be magát a 777 rangsorában. A Rómában tanuló pap egy budapesti előadásán állt ki a cölibátus mellett, nem is akármilyen példát felhozva.

Nagyon érdekes dolgok történnek manapság az európai kereszténységben. Egyre üresebbek a templomok, a nagy történelmi egyházakhoz tartozó emberek száma egyre fogy, az istentiszteleteken az átlag életkor közelít a hatvanhoz. De ami még sokkal meglepőbb, hogy olyan rendezvényeken, mint például a Felház, hétről hétre fiatalok tömegei imádkoznak és dicsőítenek együtt, másfél hete a Körcsarnokot 2500 fiatallal töltötték meg! Döbbenetes szám. Vajon hogyan lehetséges ez? Csupán a fiatalos zene és fiatalos hangulat vonzza őket? Szerintem ennél mélyebbre kell mennünk, hogy megérthessük, mi folyik itt. Nem szeretnék sem a Felház mellett, sem ellene érvelni, de mindez kétségtelenül felvet néhány nagyon fontos kérdést.

A kormány nevében a nemzetgazdasági miniszter a héten benyújtotta a 2017. évi költségvetési törvényt, amelyet a kormány többek között az „otthonteremtés költségvetése” jelzővel illet, illetve azt ígéri: általa „mindenki léphet egyet előre”. De vajon mit hozhat az új költségvetési év az egyházaknak? A 777 a tervezet egyházi vonatkozású sorait vetette össze az idei büdzsé számaival.

Nem túlzás azt állítanom, hogy nagyon felzaklatott egy blogbejegyzés, melynek írója részletesen kifejtette a kereszténységgel kapcsolatos ellenérzéseit. Fáj a tudatlansága és fáj a cinizmusa. Fáj, hogy az emberek többsége hasonlóan gondolkozik, véleményük szerint ez csak egy hagyomány, melyet az egyház erőszakosan lenyom a torkunkon. A hívek pedig azon versenyeznek, hogy ki jár többet templomba és ki tud többet idézni a Bibliából… Állítólag ilyenek vagyunk.

Keresztény teológusok válaszolnak Tóta W. Árpádnak: Lengyelországban ez a kérdés sokkal mélyebb és politikailag összetettebb, mintsem hogy azt bárki jó és rossz harcára egyszerűsíthetné.
Írásunkban Tóta W. Árpád lengyel abortuszhelyzetről és kereszténységről szóló cikkében felvetett állításokra reagálunk, a lengyel helyzet és a kereszténység nőképének pontosabb körüljárásával. Azt reméljük, hogy egy valóban nyitott párbeszédhez csatlakozhatunk így, melynek során önkritikát gyakorolva fel tudjuk mutatni a keresztény tanítás üzenetét, amely akkor lesz hiteles, ha képes meghaladni a politikai csatározásokat, és felveszi a harcot az általánosításon és a leegyszerűsítésen alapuló gyűlölködéssel szemben.

Jó pásztor címmel írt a minap szerkesztőségi – tehát névtelenségbe burkolódzó – véleményt a Népszabadság. A cikkben a katolikus klérust vonják kritika alá, szembeállítva őket Ferenc pápa migránsválságra adott válaszaival: felhívásaival és cselekedeteivel. Természetesen elsősorban a magyar papságot igyekszik pellengérre állítani a cikk, amelynek egyházellenes hangneme nem szokatlan e sajtóterméktől.
