Küldetésünk van, s nem is akármi: a keresztény Magyarország nem csak eszme, hanem az egyetlen járható út. Meg kell újulnunk hitünkben és szolgálnunk kell nemzetünket.
Gondolatok Szent István király ünnepén.
Küldetésünk van, s nem is akármi: a keresztény Magyarország nem csak eszme, hanem az egyetlen járható út. Meg kell újulnunk hitünkben és szolgálnunk kell nemzetünket.
Gondolatok Szent István király ünnepén.
Augusztus huszadikához közeledve államalapító szent királyunknak évről évre el kell viselnie, hogy a legkülönfélébb politikai és szellemi irányzatok képviselői előadják a maguk István-értelmezését. Mindebben a legfájóbb az, hogy az elemzők többsége képtelen meglátni őt mint mélyen hívő keresztény embert és uralkodót. Talán van, aki úgy gondolja: a nevéhez kapcsolódó „szent” előtag afféle vezetéknév, esetleg a „beosztására” utal… Ezzel szemben nem kerülhetjük meg a zavarba ejtő tényt, hogy legnagyobb, első királyunk valóban szent volt, ennek valamennyi ismérvével és következményével együtt. Legmélyebb motivációi a Szentháromságba vetett hitéből fakadtak, még akkor is, ha politikai jellegű döntésekhez vezettek.