Nagyon sokféleképpen tudunk elveszteni valakit. Elfeledkezünk róla, összeveszünk vele, távol költözünk tőle, egyre kevesebbet beszélünk vele… Vagy, ami végleges és visszavonhatatlan, a halál is elválaszthat bennünket egy-egy szeretett személytől. Bár keresztényként erősen bízunk benne, hogy ő már jól van, nem szomorkodik, mi mégis fájdalmat érzünk és egyfajta űrt, ha rá gondolunk. Ha pedig igazán közel állt hozzánk az elvesztett személy, akkor eleinte alig telik el perc, hogy ne gondolnánk rá.
Talán nem mondok újat azzal, hogy a nevetés jótékony hatással van az egészségre. Így van ezzel Adrian Plass brit író is, aki leginkább humoros keresztény könyveiről híres, de ezen kívül ír komoly hangvételű regényeket, elbeszéléseket, illetve Biblia-kommentárokat is. Lehet-e humoros formában írni a keresztény életről? Hány gumimaci egy igehirdetés? Mozdítható-e hittel a gémkapocs? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ, ha elolvassuk az Egy kegyes kétbalkezes naplója című könyvet.