Mind tudjuk, hogy ahogy telnek az évek, „illene” egyre felnőttesebben viselkedni, felelősséget vállalni, ügyesen rendezni az életünket minden területen. De valljuk be, ez néha meghaladja az erőnket. Az sem biztos, hogy mindenre jó mintát láttunk. Még jó, hogy Jézus nemcsak a Megváltónk, az Urunk, hanem a legjobb barátunk és a tanítónk is, aki megtanít a felnőtt létre is, ha kérjük.
Íme 5 dolog, amit én Tőle tanultam.
Mire érdemes felkészülnünk már ma, hogy ne érjen váratlanul a jövő? Hogyan kell megváltoztatni az oktatást, hogy a gyerekek tudatos felnőttekké váljanak, akik képesek jól használni a digitális technikát? Egységes tananyag kell, vagy személyre szabott? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a Brain Bar előadói és fiatal résztvevői.
Egy elhivatott, az emberi lét nehézségeit jól ismerő, alázatos és Istenben erősen bízó házaspárt ismerhettem meg Sándor Balázs és Gabriella személyében. 26 éve házasok, a teológián ismerkedtek meg, de kalandos volt az útjuk, mert Balázs először rakétamérnöknek készült Oroszországban. Aztán a történelem és Isten úgy rendezte, hogy mégis találkozzanak. A férj évekig börtönlelkészként szolgált a Kozma utcában, a feleség hittantanár – a diákok élettörténete sokszor ugyanúgy elkeserítő. Csak Istennel lehet bírni – mondják. Jelenleg Kisorosziban szolgálnak és vágyuk, hogy minél többeket bevonjanak Isten szeretetébe.
A jövőkutatók szerint a mesterséges intelligenciát bátran nevezhetjük „új fajnak”, mivel egy autonómiával rendelkező „lényről” van szó, amely már szinte családtag. De kiválthat-e egy szülőt vagy nagyszülőt a családban egy személyiséggel nem rendelkező, nem érző rendszer? Van okunk félni, hogy az AI átveszi az irányítást és megszabja, milyen értékekben higgyünk? Többek között ilyen izgalmas kérdésekről beszélgettek a Budapesti Demográfiai Csúcs résztvevői.
Nem akartam elhinni, hogy jól látok, amikor a kezembe került egy könyv A vedd-rá-a-pasid-a-házasságra-terv címmel. Ahogy már korábban, úgy most is kiderült: a düh jó inspirációforrás, ha cikket szeretnék írni. Viccen kívül: nem mehetünk el szó nélkül a mai „feminizmus” jelensége mellett, muszáj reflektálnunk arra – keresztény szemmel – , mi történik ma a férfiak és nők között.
A gyerek sír, a kutya ugat, el kéne mosogatni, és öt perc múlva indulni kell dolgozni. Bent már várnak a feladatok, miközben többen írtak más ügyekben is – ezt a telefon folyamatos rezgése jelzi. Lehetetlennek tűnhet időt találni az imára. Hogyan válaszolhatunk a hihetetlen tempójú életünk teendői közepette Isten folyamatos hívására, hogy beszélgessünk Vele, és hallgassuk meg, mit szeretne Ő mondani nekünk? Íme 10 tipp, amelyek segíthetnek ebben.
„Aki kinyit egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. Nem az író, s nem is az író által teremtett alakok fájdalmába vagy reményébe ütközik, hanem saját magáéba” – írja Csoóri Sándor költő. Ma van az olvasás világnapja, ebből az alkalomból összegyűjtöttünk 5+1 olyan könyvet, amelyeket bátran ajánlunk nektek is, különösen ha a hit, a remény, a kitartás témájában szeretnétek olvasnivalót.
Tinder-randik. Munkahelyek. Gyülekezetek. Olyan nagy a választék, annyi a lehetőség, hogy rohanunk egyik opciótól a másikhoz. A helyzet az, hogy nem vagyunk elég kitartóak. Ha nem azt kapjuk, amit szerintünk „érdemelnénk”, ha túl sok melóval, túl sok küzdelemmel, túl sok lemondással jár, akkor inkább keresünk egy új lehetőséget. De meddig mehet ez így? Ha sehol nem merünk megállapodni, akkor az életünk egy örökös hajsza lesz a még jobb, még szebb, még több után.
Amint abbahagyjuk, hogy Istent okoljuk az életünk szenvedéseiért, észrevesszük, hogy Ő valójában teljesen megbízható. Nem olyan, mint az exünk, nem olyan, mint a szüleink, nem olyan, mint az a sok ember, aki életünk során valamilyen formában cserben hagyott – beleértve saját magunkat is. Az Atya az, aki mindent lát, mindent érez, mindent tud, ami velünk történik. Ő tágas térre visz. Csak ne engedd el a kezét!
Mintha elhittük volna azt a hazugságot, hogy egyedül is megy ez az élet nevű dolog, de valójában nagyon is szükségünk van egymásra. Elmagányosodottan élünk, nemcsak itthon, hanem világszerte. Emberek milliói vágynak barátokra, közösségre, de nem találnak, vagy nem is mernek kapcsolódni. Mi lehet a megoldás? Hogyan tudunk túllépni az önös érdekeinken? A híd című magyar reality bennem ezeket a kérdéseket mozgatta meg.