Igyekszem minden jegyesoktatásba belecsempészni a május 22-én ünnepelt szentünknek, Szent Ritának a karizmáját, életét. Olaszország Umbria tartományából származik a lehetetlen helyzetek megoldója, égi közbenjárója.
Kategória
Blog
Kulcsár Dávid atya Olaszországban töltött karanténélményeiről és a frissen, szinte váratlanul érkezett szabadságról ír blogjában.
Mély és elgondolkodtató írását ajánlotta figyelmünkbe Fülöp Beáta, aki arról írt, hogy mire tanította meg őt a karantén a vasárnapokkal kapcsolatban. Vajon mi tudtuk, átéreztük a vasárnap igazi lényegét, ünnepét a karantén előtt?
Feledékenységből, lustaságból, vagy a technika ördögétől megrettenve az erre jogosultak nagyjából fele nem rendelkezik az 1%-ról. Pedig meglepő, mire elegendő egyetlen személy felajánlása is. Íme néhány konkrétum.
… Anya? … csönd… Apa? … csönd… Hol vagytok? …
…CSÖND…
Bese Gergő atya „hagyományos” vasárnap esti írásában ezúttal a mai evangéliumra hívja fel figyelmünket!
Mindenkinek vannak és lehetnek is rossz napjai. Olyan napok, amikor magányosnak érzed magad, egyszerűen semmihez nincs kedved, mindent lemondanál, túl sokat eszel vagy kiéhezteted magad, szólnak a szomorú számok és legszívesebben csak a plafont néznéd bánatodba mélyedve. Ha belenézel a fejedbe és a lelkedbe, biztos vagyok benne, hogy meg tudod állapítani: ez most (félig-meddig) műbalhé vagy igazi gyász. Ha gyász, azzal foglalkozni kell. Ha csak fölöslegesen szenvedsz, akkor gyerünk kifelé, tessék abbahagyni!
Az élet tele van szépséggel és olyan pillanatokkal, amelyeket érdemes teljesen átélni. Egy színdarab, amely könnyeket fakaszt, egy kiváló steak egy étteremben a legjobb barátainkkal, egy tengerparti naplemente a kedvesünkkel, egy ima, amiben valóban találkozunk a Szenttel… Ezek azok a pillanatok, amelyekért igazán érdemes élni. De ahhoz, hogy ezeket a pillanatokat, amikor eljön az idejük, teljes valójukban át tudjuk élni, a hétköznapokban kell elkezdenünk a felkészülést; napról napra tanulni jelen lenni, megérkezni az itt és mostba.