Advent negyedik vasárnapjának estéjén, amikor rápillantunk a családi koszorúra és már mind a négy gyertyát égni látjuk, fokozottá válik a készületünk. Napok választanak most már csak el a gyermek születésétől. Mondhatjuk úgy is, hogy a célegyenesbe fordultunk. Ha még most belehúzunk, szép eredménnyel zárhatjuk ezt a négyhetes lelki készületet.
Advent utolsó napjaiban arra hívjuk kedves Olvasóinkat, hogy a napi imaidők alatt szánjanak velünk együtt egy kis időt ezekre a szakaszokra… Talán nem ezek a legklasszikusabb karácsonyi igehelyek, mégis tágabb értelemben mind beletartoznak a karácsonyi történetbe. A rövid elmélkedések remélem segítenek egy kicsit ráhangolódni az ünnepekre. Na nem a cukormázas értelemben, hanem annál mélyebben.
Életünk egyik mozgatórugója, hogy megfeleljünk. Ha nem is lehetünk tökéletesek, de értéktelenek se legyünk. Legyünk kellően jó anyák, keresztények, nők, feleségek. De milyen az igazán jó nő?
Az advent a várakozásról szól, de tulajdonképpen nem csupán az évnek ebben az időszakában szoktunk várni valamire. Mégis ez a várakozás más a többihez képest.
Habár sokszor azt gondoljuk, hogy tanúságot tenni harsány szavakkal lehet leginkább, azonban ez tévedés. Minden nap lehetőségünk van eldönteni, hogy melyik utat választjuk: a könnyebbet vagy a példamutatót.
Az idei ünnepek már biztosan mások lesznek, mint a megszokott. Nem csoda, ha csalódottak és üresek vagyunk. De itt van az, akit ünneplünk – Ő képes megtölteni minket élettel és reménnyel!
Újabb személyes történetet kaptunk egyik olvasónktól, – aki azt kérte, hogy a cikkben csak monogramját tüntessük fel – amely szépen illeszkedhet az adventi készülődésünkhöz. Tanúságtétel a nehéz hajnali felkelésről, a kísértésről, és arról, hogy milyen felemelő élmény saját magunkat is legyőzni.
Az emberekben megannyi kérdés van, az egész földön sok a bizonytalanság és nagy a sötétség. Mi erre Isten válasza? Mit tesz mindeközben? Egy megkapó vendégírást olvashattok most, Rhoffer Erika tollából.