Mit szólnál, ha idén nem az ajándékok körül forogna a karácsony, hanem arról szólna, hogy – ha szűk körben is – együtt lehettek azokkal, akikkel szeretitek egymást?

Mit szólnál, ha idén nem az ajándékok körül forogna a karácsony, hanem arról szólna, hogy – ha szűk körben is – együtt lehettek azokkal, akikkel szeretitek egymást?

Rajtunk múlik, hogy ez a különleges advent életünk legjobb vagy legrosszabb időszak lesz!

Hihetetlen, de mindjárt itt van advent első vasárnapja. A sok bizonytalanság, aggódás és az év végi hajrá mellett sokunknak furcsa lehet, hogy már eljött a karácsonyra készülés időszaka. Íme néhány tipp, hogy ne csak naptár szerint legyen advent, hanem meg is tudd élni azt.

Mindig nagy örömmel osztunk meg olvasói írásokat – főleg ha azok tartalma tökéletesen illeszkedik az oldalunk stílusához! Kovács Zoltán atya remek bejegyzéssel ajándékozott meg bennünket!

Adventus Domini – az Úr eljövetele. Várakozás, előkészület karácsonyra, az öreg esték időszaka, amikor jobb esetben is csak fél ötig van világos. Adventi naptárt és adventi koszorút készítünk vagy veszünk, visszaszámolunk, egyre rövidülnek a napok karácsony felé.

Teljesen logikus és érthető módon sokakat érdekel, hogy a 777 csapata – kik közül a legtöbben önkéntesen végzik ezt a szolgálatot – miből gazdálkodik lassan már öt éve, honnan tartja fenn az oldalt. Ezért is írjuk meg ezt a cikket, mert azt tapasztaljuk, hogy vannak, akik téves információkat próbálnak terjeszteni – sajnos nem egyszer rossz szándékból, amit nem tudunk hova tenni.

Mióta a lengyelországi abortusz-ügy napfényre került, motoszkál bennem a gondolat, hogy elkezdjek foglalkozni írásban is egy igen fontos dilemmával: nevezetesen azzal, hogy lehet-e valaki egyszerre hithű, elkötelezett keresztény és abortuszpárti – vagy, ahogy ma mondani illik: választáspárti. Olyan kérdés ez, mellyel a saját írásaim, s egyéb cikkek alatt is találkoztam, ahol keresztények csaptak össze sokszor keresztényekkel ebben a kérdésben, majd nemegyszer szó szót követett, sértődés lett a vitából – de megnyugtató választ nem sikerült a kérdésre találni.

„Semmi sem hozza kis úgy a legrosszabb oldalunkat, mint egy jó kis várakozás” – olvastam nemrég az idézetet Joyce Meyer keresztény író és tanítótól. Elgondolkodtatott: a várakozás tényleg a jellemünk próbája. Felfedi, hogy Istenben bízunk vagy valójában még mindig önmagunkban. Hogy merünk-e csendben várni vagy pótcselekvésekbe kapaszkodunk.
