Blog, Martí Zoltán

Te elég bátor vagy ahhoz, hogy hős legyél?

Habár sokszor azt gondoljuk, hogy tanúságot tenni harsány szavakkal lehet leginkább, azonban ez tévedés. Minden nap lehetőségünk van eldönteni, hogy melyik utat választjuk: a könnyebbet vagy a példamutatót.

Nemrégiben egy izgalmas és elgondolkodtató könyv került a kezembe, amely a 20. század magyar hőseinek történetét mutatja be. Közöttük olyanokét is, akik egész életükben igyekeztek hiteles keresztény életet élni – akár civilként akár egyházi személyként. Azon töprengtem a portréjukat megismerve, hogy vajon nekem lenne-e elég hitem ahhoz, hogy akár az életemet is feláldozzam a hitemért? Vagy vállalnám-e a börtönt, a családtól való elszakítás fájdalmát, a fizikai és lelki bántalmazást Krisztus igazságáért? Vagy gyáván elszaladnék a szenvedés helyett? A könnyebb utat választanám, vagy az igazat?

Szeretném büszkén kihúzva mondani, hogy én is hőssé váltam volna, de nem tudhatom rá a választ. Ugyanakkor volt bennem egy „irigység”, hogy ezek az emberek képesek voltak egy nagyobb, jobb, nemesebb – és szentebb – célért áldozatot hozni. Képesek voltak olyan döntést hozni, amely miatt hősökként tekinthetünk rájuk száz év elteltével is.

hirdetés

Ugyanakkor belém villant az a felismerés is, hogy kicsiben minden nap megvívjuk a magunk őrlődő csatáit, a döntéseink révén vagy elbotlunk – hogy aztán újra lehetőségünk legyen felegyenesedni – vagy talpon maradunk. Isten nem mindenkit hív arra, hogy az életét áldozza a hitéért, de arra igen, hogy az életével tegyen tanúságot róla! A szavaink által, a viselkedésünkkel, a kedvességünkkel megvan a lehetőségünk arra, hogy jó döntést hozzunk. Ugyanúgy választás elé vagyunk állítva a hétköznapok folyamán, mint ahogy a példaképeink és ugyanúgy következményei vannak minden egyes döntésünknek. Lehet, hogy nem a földi élet forog kockán, de az örök élet annál inkább! Nem kell totalitárius diktatúra és rád fogott fegyver ahhoz, hogy döntened kelljen, elég ha reggel kinyitod a szemedet.

A mi küldetésünk is pontosan ugyanaz mint Márton Ároné, Lénárd Ödöné vagy Salkaházi Sáráé: fényt gyújtani a sötétségben, tanúságot tenni az életünkkel. Lehet, hogy nem egy egész nemzet számára, hanem „csak” a családunkban, a barátaink körében, az egyetemen vagy a munkahelyünkön.

Pontosan ugyanarra a kérdésre kell válaszolnunk, mint a huszadik század igazi hőseinek: a könnyebb utat választjuk vagy az igazat?

Ha jól választunk, egyszer mi is hősökké válhatunk.

Martí Zoltán

Borítókép - Fotó: Dreamstime
hirdetés

1 Komment

  • Válasz filipánics tibor 2020. 12. 16. 17:19

    “A könnyebb utat választanám, vagy az igazat?” Nem egészen így történik ez. Mindenkinek más a könnyebb és az igaz út. Főleg az igazról alkotott véleményünk érdekes. Nagyrészt a tapasztalatunkra hagyatkozunk. Ha valamit már megszoktunk és többször ugyan azt a tapasztalatot vontuk le valamiről, akkor azt elfogadjuk igazságnak, függetlenül, hogy az e vagy sem.
    “Isten nem mindenkit hív arra, hogy az életét áldozza a hitéért” Isten senkitől nem kéri,hogy az életével fizessen valamiért. Ez egy klasszikus tévedés, bár belátom, nagyon magasztaló gondolat. Vajon mért hisszük azt, hogy Istennek szüksége van a mi halálunkra?? Ha valaki feláldozza az életét a családért, a nemzetért azt még megértem, és itt jön képbe Isten, mert ezt a földi gyakorlatot ráerőltetjük. Itt sem tudjuk magunkat túltenni az emberi logikán, pedig rájöhetnénk, hogy a miénk bizony sokszor hibás.
    “kicsiben minden nap megvívjuk a magunk őrlődő csatáit, a döntéseink révén” Nagyon tetszik ez. Ennyi pont elég is nekünk. Legyen minden itt a földön, ide valók vagyunk, ehhez értünk a legjobban. A magasabb szintekhez pedig……még sokat kell tanulnunk.