Az emberekben megannyi kérdés van, az egész földön sok a bizonytalanság és nagy a sötétség. Mi erre Isten válasza? Mit tesz mindeközben? Egy megkapó vendégírást olvashattok most, Rhoffer Erika tollából.
Az egész föld várakozásban van.
Az emberekben megannyi kérdés van:
Vajon mi lesz a következő történés?
Vajon mi igaz abból, amit hallani, és mi nem?
hirdetésEgyáltalán hogy juthatott ez a világ ide?
Mennyi ideig képes az emberiség így fennmaradni?
Vajon mennyi idő van még hátra?
Egyszer vége lesz ennek?
Mi lesz ezután?
Mi vár az emberre?
Honnan jöttünk, és hová tartunk?
Mi ez az élet, amelyben élünk?
Kik vagyunk mi emberek?
És mennek a napok. A gonoszság pedig egyre nagyobb méreteket ölt. Olyat, amit eddig senki nem gondolt volna, hogy létezik.
De Isten még mindig csak vár. Vár, mert szerelmes az Isten. Várja az Ő szerelmesét, hogy az meghozza végső döntését arról, hogy lesz e az Ő menyasszonya, akivel egységben, közösségben élhet.
Isten még mindig remél. És tervezgeti azt, hogy mit fog majd tenni, ha a szerelmese igent mond neki, és valóban a menyasszonya lesz.
Tervezgeti, azt, hogy hogyan fogja az Ő szeretetével majd megszabadítani az Ő menyasszonyát a félelmeiből, a függőségeiből, és az ellenség gonosz tervétől! Tervezgeti a szeretete kimutatásának beteljesítését. Mindvégig egy dolgot tart szeme előtt. A menyasszonya arcának felszabadult ragyogását.
És amikor az a bizonyos idő elérkezik, amikorra már az ellenség gonoszsága olyan méreteket ölt, amit az igaz szerelem már nem tűrhet el tovább, mert az már nem lenne igaz szeretet a menyasszonyra nézve, akkor Ő elindul, hogy véglegesen leszámoljon a gonosszal, és megvalósítsa az általa régóta eltervezett dolgokat, és kimenekítse az Ő menyasszonyát, hogy újat kezdhessen vele, amelyben a menyasszonya élvezheti az Ő szeretetének biztonságát, az egységben való életet, amelyre eredetileg teremtve lett az ember.
Mindenki, aki ezen a földön él, új korszak kapujában van.
Mi, akiknek már Jézus kijelentette magát, és az Ő felénk való szeretetét, mi szeretjük Őt, és nagy izgalommal és örömmel nézünk a jövőbe, mert mi már tudjuk azt, hogy hová tartunk, amikor véget ér itt a földön az életünk. Mi már egy mennyei országnak vagyunk az állampolgárai, és nem ennek a fizikainak. A mi otthonunk már az az ország! Mi oda tartunk! Haza! Hozzá, akit szeretünk! Azért szeretjük Őt, mert Ő már előbb szeretett minket! És ezen a földön nem találtunk az Ő szeretetéhez foghatót!
Ha benned félelem van a jövőt illetőleg, akkor kérd az Ő segítségét, alázd meg magad, legyél nyitott elfogadni azt, amit Ő mondani akar neked: rólad, az életedről, és Önmagáról. Még van erre időd, hogy ezt megtedd, de soha sem tudhatod, hogy mennyi időd van még erre! Már az utolsó ,,órában” járunk!
Rhoffer Erika
hirdetés
2 hozzászólás
“A gonoszság pedig egyre nagyobb méreteket ölt. Olyat, amit eddig senki nem gondolt volna, hogy létezik.” Szerintem nem most élünk a leggonoszabb világban. Az ember mindig is gonosz volt, csak a módszerek változnak. (mi különbözteti meg az embert az állattól? Az,hogy mi tudunk távolról ölni) Persze nem mindenki egyformán gonosz,hál’ Istennek, inkább vannak gonoszak és még gonoszabbak és páran akik nem azok.
Az ember jónak lett teremtve,vannak akik ezt tudják és vannak kevesen akik úgy is élnek.(tetszik e mondás, bár az elejével nem értek egyet.)
“De Isten még mindig csak vár.” Annának néha elképesztően jó gondolatai vannak,aztán sokszor ő is megy az árral. Itt például azt látja, hogy Isten vár,és ebbe a várakozásba nem fér bele az ügyintézés és a parancsolgatás. Isten arra “vár”, hogy talán észrevesszük magunkat,felnövünk a feladathoz és még a felelősség vállalást is megtanuljuk.
“És ezen a földön nem találtunk az Ő szeretetéhez foghatót!” Milyen igaz! Kiegészíteném azzal,hogy a mi elképzelésünk Isten szeretetéről és módszereiről köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Amit róla elképzelünk az minket jellemez. Azaz nem Istent érzékeljük, hanem kitalálunk egy istent amit képesek vagyunk érzékelni. Ezt csak kivételes emberek látják be, ilyen volt Keresztes Szent János aki azt mondta Istenről: “se nem ez, se nem az.” (többször idéztem ezt már, de hatalmas felismerés)
“kérd az Ő segítségét, alázd meg magad” (erről írtam korábban, ilyenkor halad az árral)Soha nem kell Isten előtt megalázkodni, Isten nem földi uralkodó és különben is, szerinted mit kezdene az alázatunkkal? Pontosan Anna Írta: Isten “azért szeret aki vagyok” (20/11/12) A megalázkodás már parancs,kényszer. Erre szükség van az életünkben de Isten más mint az életünk. Bízz Istenben,hogy igaz legyen a gondolatod.
Filippieknek írt levél 3:20
“A mi hazánk azonban a Mennyben van.
Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust.”