Valószínűleg ha megkérdeznénk az embereket, hogy a jelenlegi járványnak vannak-e pozitív hatásai, egyesek egyből rávágnák a kérdésre a „nem” választ, mások talán azt mondanák, hogy igen. Mindenesetre a hírekben szereplő rengeteg elszomorító számadat mellett jó látni, ha vannak olyan gesztusok is, amelyekre a járvány nélkül valószínűleg nem lett volna példa.
Ha lelkesen követni szeretnénk a legfrissebb híreket, hogy tájékozottak legyünk világunk dolgairól, akkor könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy minden rossz, ami körülöttünk van, hiszen rengeteg ilyen hírrel találkozhatunk. Isten azonban erőt ad nekünk, amennyiben reményvesztetté válunk, ha hozzáfordulunk.
Szerdán mutatták be a Római Filmfesztiválon a Ferenc pápáról szóló dokumentumfilmet, amelyben a szentatya homoszexuálisokról is nyilatkozott, ez pedig nagy port kavart a világsajtóban. Sokan rögtön elítélték ezt, de vajon jogos-e egy nyilatkozat alapján pálcát törnünk valaki felett? Isten is egy tettünk alapján ítél meg minket?
Lukács evangéliumában az apostoloknak teszi fel Jézus a címben szereplő kérdést, de az akár nekünk is szólhatna, akik hiszünk benne. Vajon mi kinek tartjuk Őt?
Pár nappal ezelőtt, szeptember 21-én volt a hála világnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe pár gondolat. Rengeteg mindenkinek hálásak lehetünk, kezdve szüleinktől, nagyszüleinktől, majd később házastársunknak, gyermekeinknek, de akár egy ismeretlennek is az utcán. Ezúttal viszont arra a hálára gondolok, amelyet Isten felé fejezhetünk ki nap mint nap.
Évekkel ezelőtt a Magyar Labdarúgó Szövetség a címben szereplő szlogennel indított kampányt a lelátókon tapasztalható gyűlölködő és rasszista megnyilvánulások visszaszorításáért. Ez a mondat annak kapcsán jutott eszembe, hogy az utóbbi időben sajnos egyre több alkalommal tapasztalom, hogy a közösségi média felületein jóval erősebb bennünk az embertársunk iránti gyűlölet, mint a szeretet.
Régen, ha nem tudták az emberek, merre visz a helyes út, az iránytű sokat segített nekik ennek megtalálásában. Manapság már ezt általában GPS-szel oldjuk meg. De vajon mi segíthet minket, ha lelkünkben érzünk bizonytalanságot?
Ismerős érzések, visszatérő gondolatok. De vajon mi is mindig visszatérünk Istenhez?
Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk éberek, mert nem tudhatjuk, „mikor jön el az idő”. De vajon életünk nagy rohanásában mindig készen állunk? Vagy vannak olyan pillanataink is, amikor nem?
Veled előfordult már, hogy összecsaptak a fejed felett a hullámok, és nem láttál ki a munkád és teendőid hosszú listájából? Ha még nem, akkor valamit nagyon jól csinálsz. Azonban ha mégis, akkor te mikor jutottál el oda, hogy Isten segítségét is kérd?