Blog, Hortobágyi Tibor

Merre tartasz, Amerika?

Nagy nap a mai Amerikában, hiszen a járvány miatt szűk körben, de virtuálisan nagy ünnepség keretein belül iktatják be az Egyesült Államok 46. elnökét, Joe Bident. Bár ez önmagában talán kevésbé érint minket itt Magyarországon, mégis úgy gondolom, hogy nem lehetünk közömbösek azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba halad az USA.

Mielőtt kitérnék a mai nap fontosságára, kanyarodjunk vissza közel 250 évet a történelemben. Tanulmányaink során, vagy aztán az amerikai filmek hatására belénk rögződött, hogy július 4-e az amerikai függetlenség napja. Ugyanis erre a napra datálják a Függetlenségi Nyilatkozatot, amely meghatározó dokumentum az USA történelmében, és hatása túlível ezen az egy országon, mivel a polgárosodás során ez, majd később az amerikai alkotmány sok nép számára szolgált mintaként.

És itt a kulcsszó, amely miatt szerintem nagyon is fontos számunkra itt Magyarországon, hogy mi történik az Egyesült Államokban a következő években is: ez pedig a MINTA.

Itt biztos sokan felháborodnak, hogy ők bizony nem tekintenek mintaként az USA-ra. Részben osztom is a véleményüket, mert bennem is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, amikor pár évvel ezelőtt eltölthettem turistaként egy rövid időt az Atlanti-óceán másik felén. Nagyon nem tetszett az a nagymértékű pazarlás, amelyet láttam. Azonban most nem is ennek a mintának a követésére gondolok. Visszakanyarodva a közel 250 évvel ezelőtti dokumentumhoz, a honatyák nagyon szépen megfogalmazták a keresztény életünkben is fontos alapelveket:

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.” [1]

Sajnos azért Amerikában sem mindig sikerül(t) a nyilatkozatban leírtakhoz hűnek lenni, de, ahogy már írtam, a cél megfogalmazása fontos minta volt a későbbiekben több nemzet számára is. Tehát hivatalosan még meg sem született az Egyesült Államok, mégis, a világ már mintaként tekintett rá. Aztán pár évtized alatt a világ egyik vezető nagyhatalmává vált, és így talán még könnyebben tudott minta lenni. Az már megint más kérdés, hogy ez pozitív vagy negatív volt.

Egy biztos, hogy a 20. században már megkerülhetetlen lett az USA, és hatása Magyarországra is elért. Már az 1848-49-es szabadságharc után is, amikor Kossuth Lajos igyekezett kampányolni a magyar szabadságért a világ másik felén, amely egybecsengett az amerikai szabadságeszmével. A II. világháborúban aztán az amerikaiaktól is várták hazánkban a felszabadítást a német uralom alól, majd később, 1956-ban és utána, sokan vették az irányt az USA felé a szovjetek elleni forradalom és szabadságharcot követően. Tehát sokan Amerikától várták ismét a megmentést vagy megváltást.

De ha csak a szórakoztató- vagy zenei iparra gondolunk, esetleg a divatra, sok ágazaton keresztül megannyi „trendi” hullám jutott el hazánkba is az Egyesült Államokból már a rendszerváltozás előtt is, azóta pedig még inkább felgyorsultak ezek a folyamatok, amelyekben lehet sokszor akaratlanul is, de mintaként tekintünk az USA-ra.

Itt pedig vissza is térnék az időutazás végén a jelenhez és a mai naphoz. Az utóbbi időszak, finoman szólva, nem volt feszültségektől mentes az Egyesült Államokban. A különböző szélsőséges mozgalmak és az elnökválasztás körüli gyűlöletkampány mindkét oldalon – amelyet az ottani sajtóorgánumok a legvállalhatatlanabb kampányként könyveltek el – január elején, a Capitolium elleni ostromban csúcsosodott ki. Az erőszaknak és a gyűlöletnek pedig semmilyen formája nem lehet minta keresztényként számunkra, hiszen Jézus főparancsa így hangzott:

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,37-40)

A második parancs talán különösen nehéz sok helyzetben, mivel bizonyos témákban eltérő véleményekkel rendelkezünk. Azonban fontos, hogy ennek ellenére szeretettel tudjunk odafordulni a másikhoz. Szülőként felelősségünk van abban, hogy gyerekünknek példát mutassunk, számára minták legyünk.

És visszatérve az Egyesült Államokhoz, ennek az országnak is felelőssége van a világ egyik nagyhatalmaként abban, hogy milyen mintául szolgál a következő években, a fentebb már taglalt okok miatt.

Ma az USA történelmének 46. elnökeként Joe Biden kezdi meg hivatali időszakát. A beiktatást megelőzően a kongresszus vezető politikusaival misén vesz részt a demokrata választott elnök. Sajnos az előzetes hírek alapján több olyan intézkedés is várható az USA-ban, amelyek aggályosak keresztény szempontból, ezért csak remélni tudjuk, hogy a beiktatás előtti mise nem csupán a protokoll része, hanem az USA a gyakorlatban is a keresztényi úton jár majd. Már csak az említett példamutatás miatt is.

Imáinkban hordozzuk mi is Amerikát, hogy a szeretet domináljon az országban, mert nem mindegy, hogy milyen irányba tartanak az Atlanti-óceán túloldalán.

Hortobágyi Tibor

[1] Az amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata (Fordította: Vecseklőy József; http://mek.oszk.hu/02200/02256/02256.htm )

Borítókép - Fotó: Shriram Patki | Dreamstime.com
hirdetés

1 Komment

  • Válasz filipánics tibor 2021. 01. 21. 03:20

    Tetszett a cikk. Én nem az USA-ra reagálnék.
    „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Nagyon érdekes parancs. Egyrész parancsra nem lehet szeretni senkit. ( Jézus főparancsa így hangzott)
    Másrészt ha az ember MAGÁT nem tiszteli,szereti,becsüli és nem érti,akkor kizárt dolognak tartom,hogy kifelé ezeket tudja produkálni. Itt nem önimádatra gondolok és arra,hogy magunkat tekintsük Istennek. Inkább arra,hogy ha magunkat tudjuk szeretni,becsülni,stb,akkor képesek vagyunk ezt kifelé,más személyre is alkalmazni. Viszont amit nem tudunk,hogy az ÉN+TE +MI működik csak az életben. Mind a három egyformán fontos, de az elsőből indul ki a másik kettő.Tehát bármennyire is elvárná Isten,nem tudom szeretni,ha önmagamat nem szeretem. Ez nagyon jól látszik mindenkinek az istenhitén.
    Azt se felejtsük el,hogy vajon Isten mért akarná,hogy szeressük,imádjuk őt. Itt teljesen a földi uralkodókhoz hasonlítjuk Istent,akik megkövetelik maguknak a tiszteletet,mert e nélkül nem kapnák meg. Isten nem követel tőlünk semmit,mert csak az ér valamit,amit őszintén és viszonzatlanul adsz. Ezzel Ő tisztában van,mi viszont (nagyon) nem.
    Kérdés az,hogy Jézus mért mondta mégis ezt? Vagy mire hozzánk ért a gondolata,negyvennyolcszor megváltozott? Itt szeretném Szilágyi Annát (ismét) idézni “Isten nem követel tőlünk semmit” 2020.11.12