Valószínűleg, aki olvasta már a Szentírást és azon belül is az evangéliumokat, nem ismeretlen számára az okos és a balga ember története. Így advent első hetében érdemes elgondolkodnunk azon, vajon mi homokra vagy sziklára építjük a hitünket?
Az idei évben megszokhattuk a „halasztás” és „törlés” szavakat, ha egy-egy eseményre gondolunk. Ugyanis a járványhelyzet következtében rengeteg programot elhalasztottak vagy töröltek. Közeledünk karácsony ünnepéhez, és bár azt még nem tudjuk, hogy milyen módon ünnepelhetünk családjaink körében, egy biztos, hogy a karácsony nem lesz sem elhalasztva, sem törölve. Az lehet, hogy nem a megszokott módon zajlik majd az a pár nap, de a keresztények számára nem csupán az ajándékozást és a terített asztalokat jelenti az évnek ez az eseménye, hanem elsősorban Jézus születésnapjának az ünneplését.
Az adventi időszak egy remek lehetőség, hogy megerősítsük hitünknek az alapját, és jobban odafigyeljünk Isten szavára.
„Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.” (Mt 7,24)
hirdetésJézus tanításában megemlíti azt az embert is, aki házának nem a biztos alapot választotta.
„Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette.” (Mt 7,26)
Vajon az én hitem milyen alapokra épül? Amikor az adventi időszakban jobban odafigyelek a hétköznapokban is, hogy keressem az Istennel való találkozást, akkor úgy érzem, hogy olyan erős sziklára építkezem, hogy azt semmilyen vihar nem rengetheti meg. Aztán jön az év többi napja, amikor sokszor nem látok ki munkám, teendőim tengeréből és hirtelen azt érzem, hogy inog a ház, amit építek.
És valóban nem véletlenül kéri Isten tőlünk a folyamatos figyelmet, mert ez ad szilárd alapot a hitünkhöz. Ha imáinkban felé fordulunk, legyen szó kérésről vagy éppen hálaadásról. Itt vissza is térnék oda, ahonnan elindultam. Vagyis, hogy azt a karácsonyt, amelyet mi keresztények az ünnep alatt értünk, azt biztos nem fogják elhalasztani vagy törölni. Ezt egy kicsit magamnak írom, mert advent első napjaiban úgy éreztem, hogy olyan távoli még karácsony és „amúgy is, ki tudja, hogy lesz-e”. Így majd ráérek akkor foglalkozni a lelki életemmel, ha ez biztossá vált. Most megnyugtatom magamat, hogy bizony lesz karácsony, ezért az adventi időszakot is használjam ki lelkileg és ne gondoljam úgy, hogy majd ráér az még. Bár Isten mindig vár minket és soha nem késő ráfigyelni, mégis, ha észrevesszük Őt, akkor ne várjunk tovább, hanem tegyük meg Felé a következő lépést. Így az adventi időszakunk is egy áldott készülődés lehet Jézus születésnapjára…
hirdetés
1 Komment
“keressem az Istennel való találkozást, akkor úgy érzem, hogy olyan erős sziklára építkezem, hogy azt semmilyen vihar nem rengetheti meg.” Természetesen mindenki azt képzeli,hogy sziklára építkezik,de akkor hogyan dönthetjük el,hogy jól gondoljuk e? Nagyon nehezen (magunk miatt), de eldönthető,kb száz emberből egynek ha sikerül. Ha például azt hiszed ,vagy csak felmerül benned,hogy Isten elhagyott,netán büntet vagy büntetni fog akkor a te házad bizony homokra épült. Természetesen szeretjük a homokot úgy látni magyarázni,hogy az bizony szikla,de ezzel becsapod magadat és észre sem veszed. Sajnos még addig sem jut el a legtöbb ember,hogy észrevegye ezt, és az meg még kevesebb aki ha észre vette, el is gondolkodik rajta. Helyette csináljuk azt amit már hosszú ideje csinálunk és nincs is szándékunkban ezt megváltoztatni. Tehát az a szikla,sajnos inkább homok. Ha most felbosszantottalak,vedd észre mit is írtam!!! Azt,hogy Isten soha nem hagy el,azt,hogy Isten soha nem büntet. Ha ezt rossznak tartod,és megmagyarázod,hogy igenis büntet ,akkor ……jó esetben (!!!) majd évek múltán ráeszmélsz,hogy tévedtél.