Gál Petra Júlia

Szinte mindenki őriz valamit a családi legendáriumban 1956-ról. Forradalom, szabadság, lyukas zászló, fiatalok hajthatatlan hazaszretettel, ikonikus fotók, ballonkabátok bátor menetelése egy jobb világ felé. A „pesti srácok és lányok” mellett vidéken is számos ember állt ki az elnyomók ellen. 68 éve remény szállt a levegőben, izzó erők és fogyhatatlan lendület. Október 23-án, hogy mindannyian kicsit megállhassunk merengeni, büszkének és hálásnak lenni, könnyen találhatunk ehhez elfoglaltságot. Számos program, ingyenes múzeumi tárlatok, megemlékezések vánrnak bennünket a fővárosban és vidéken is. Emellett versek, dalok és ikonikus filmek repíthetnek vissza oda, ahol őseink életüket áldozva kiálltak a szabadságért, így értünk is.

1849. október 6-án végezték ki a tizenhárom aradi vértanút. Önzetlen hivatástudatban szolgálták hazánkat, mártírhaláluk záloga a mi életünknek is. Az 1848-1849-es szabadságharc alatt elesettek, és az utána kövekező időkben emigrációba kényszerült, börtönben tengődő őseink szellemének emléke legyen példa előttünk! Hogy „szemükben biztatás vagy vád” vegyül, mikor letekintenek ránk, csak rajtunk áll, viseljük méltóképp sorsunkat, ahhoz az eszméhez, szellemi örökséghez hűséggel, amiért ők készek voltak életüket adni. Fel kell nőnünk ahhoz a feladathoz, hogy magyarnak teremtett bennünket a Jóisten.

Idős vagy fiatal vagy, nem fontos! Az élet értékét nem években mérik, de ma álljunk meg egy picit, idézzünk fel magunkban szép vagy kevésbé szép emlékeket nagyszüleinkről, szüleinkről. Sokak élete közülük már csak bennünk tovább élő emlékek foszlánya, de ez az emlékrengeteg tesz önmagunkká.

Schiller – Ármány és szerelem című drámája számos aktualitást tartalmaz, ne féljünk magunkra vonatkoztatni a régi klasszikusok sorai!  Tanuljunk Lujza hibájából, ne növesszük bálvánnyá az érzéseinket! Rövid fejtegetés a szerelem központiságáról az életünkben.