Manapság könnyebb extrovertáltként élni, hiszen az egész nyugati világ erre épül. Őrült tempóban pörgünk, rohanunk, egyszerre igyekszünk foglalkozni a munkával, a családunkkal, a barátainkkal, a számlákkal, a bevásárlólistával. Mindeközben persze még válaszolni kell az üzenetekre is, lehetőleg azonnal. Képben lenni a hírekkel, nehogy lemaradjunk. Hol van ebben az egészben Isten? És mit tegyünk, ha valójában introvertált személyiségünk van, és legszívesebben csak behúzódnánk a szobába a zaj és a tömeg elől, hogy egyedül lehessünk?

Vágyunk rá, hogy több időt töltsünk Istennel, de néha bele sem gondolunk, milyen mértékben formálja a jellemünket, a szívünket, a gondolatainkat, ha rendszeresen találkozunk Vele. Ez a lehető legjobb program a világon! Íme néhány dolog, ami változni fog benned az imáid hatására.

„Hogyan vegyél rá bárkit bármire? Hogyan legyél egy óra alatt jó nő, hogy minden pasi téged akarjon? Hogyan urald az érzelmeid? Hogyan vedd a kezedbe életed irányítását?” Nagyjából hasonló témák körül forognak a könyvespolcok sikerlistáinak élén álló könyvek. De miért vágynak erre az emberek? Valójában milyen hiányra tapintanak rá ezek a könyvek – és kínálnak álmegoldásokat?

Amíg mi a hosszú hétvégénket töltöttük a családunkkal, a barátainkkal, addig kicsit távolabb ötvennél is több embert gyilkoltak meg a pünkösdi misén. Itt az ideje annak, hogy kicsit megálljunk és elgondolkodjunk ezen a kontraszton. Itt az ideje, hogy az addig természetesnek vett dolgokért, például a békéért hálát adjunk. Itt az ideje, hogy kitekintsünk a saját kis életünkből, annak küzdelmeiből, és közbenjárjunk a világ több száz millió szenvedő keresztényéért.