„Hogyan vegyél rá bárkit bármire? Hogyan legyél egy óra alatt jó nő, hogy minden pasi téged akarjon? Hogyan urald az érzelmeid? Hogyan vedd a kezedbe életed irányítását?” Nagyjából hasonló témák körül forognak a könyvespolcok sikerlistáinak élén álló könyvek. De miért vágynak erre az emberek? Valójában milyen hiányra tapintanak rá ezek a könyvek – és kínálnak álmegoldásokat?
Nemrég szokásomhoz hűen egy könyves weboldalon böngésztem, hogy bővítsem az amúgy sem rövid, elolvasásra váró könyveim listáját. Ekkor bukkantam rá a bestseller kategóriára, amelyet egyébként nem igazán szoktam nézni, inkább célirányosan, szerzők vagy címek alapján keresgélek.
A sikerlista élén a következő könyv szerepelt: Vegyél rá bárkit bármire – Pszichológiai titkok, amiknek segítségével bármilyen helyzetet uralhatsz! Néztem egy nagyot a cím láttán. A könyv szerzője David J. Lieberman, akiről azt írják, díjnyertes szerző és nemzetközileg elismert vezető az emberi viselkedés és a személyközi kapcsolatok területén. És hogy a hatás semmiképp ne maradjon el, ezt is megtudhatjuk róla a nagy könyváruházak oldalain: „Módszereit az FBI, a haditengerészet, a Fortune Magazin ötszázas listáján szereplő cégek, kormányok és vállalatok használják több mint huszonöt országban”. Érdekesnek érdekes, azonban, mint több kritika állítja, a könyvei tele vannak általánosítással és közhelyekkel – a világmegváltás elmarad. De engem nem is a marketingszövegek csillogó világa foglalkoztat, hanem az, hogy vajon miért vágynak ennyire az emberek arra, hogy „bárkit rávegyenek bármire”.
Miért vágynak ilyen eszeveszett módon a kontroll érzésére, arra, hogy teljes mértékben maguk irányítsák az életüket?
Csak hogy jobban belelássunk, mikre irányulnak ezek a vágyak, megmutatom a könyv rövid listáját, amely alapján a fejezeteket írták.
„Ebből a lenyűgöző írásból megtudhatod, hogyan:
- vegyél rá bárkit, hogy vonzónak találjon;
- kerekedj felül azonnal bármely kapcsolatban;
- vegyél rá bárkit, hogy fogadja meg a tanácsodat;
- vegyél rá bárkit, hogy szívességet tegyen neked;
- vegyél rá bárkit, hogy hívjon vissza;
- vegyél rá bárkit, hogy megbízzon benned.”
Ezt végigolvasva keresztényként felszisszenhetünk, hogy valóban akarhatja-e ezt bárki? Rávenni az embereket, hogy vonzónak tartsanak, szívességet tegyenek nekem, megbízzanak bennem.
Másik „kedvencem” a bestseller listáról az Elbűvölő nő című könyv, amelynek alcíme: „Minden pasi téged akar”. Hát engem ne akarjon minden pasi – ugyanezt mondtam akkor is, amikor még egyedülálló voltam. A leírásban tovább fokozzák a vágyakat: „Mi lenne, ha azt mondanám neked, hogy úgy egy órán belül olyan információkat fogok megosztani veled, amelyekkel perceken belül boldogabb, egészségesebb és vonzóbb lehetsz?” Persze, nyilván. Az instant megoldások arról híresek, hogy valódi változásokat hoznak! Ja, nem.
Persze, csábító lehet a gondolat, hogy mindenki úgy viselkedjen és azt tegye, ami nekem a legjobb. De valóban erre lenne szükségem?
Isten egészen mást mond. Ő arra hív, hogy ne önmagunkban, hanem Benne bízzunk – a rendíthetetlen, erős, biztos menedéket nyújtó, szerető Istenben. Arra hív, hogy tegyük le az életünket a kezébe, és ne mi akarjuk irányítani azt. Arra hív, hogy a saját egónk egyre nagyobb lufivá fújása helyett – aminek szinte mindig kipukkadás a vége – inkább Őt tegyük az életünk középpontjává. Azért, mert a legjobbat akarja nekünk: az önmagunk körül való forgás helyett az önmagunkról való megfeledkezést és az ebben rejlő szabadságot. Amikor annyira jó és örömteli a kapcsolatunk Vele, hogy szinte megfeledkezünk a problémáinkról, a kétségeinkről, az aggodalmainkról, az az egyik legjobb dolog, amit átélhetünk. Tényleg felszabadító!
A világ nem tud mást tenni, mint álmegoldásokat kínálni az emberekben lévő hatalmas szeretetéhségre.
A vágyra, amely kezdettől ott van mindenkiben: hogy szeressék, elfogadják, megbecsüljék, fontosnak tartsák. A bestseller könyvek szerzői ügyesen felfedezték ezt az alapvető vágyat az emberekben, és marketingesként, reklámpszichológusként pontosan tudják, hogy ezekre az alapvető szükségletekre kell „válaszolni”: akkor az emberek venni fogják a könyvet, mint a cukrot. Csakhogy olvashatnak több száz ilyen könyvet, a szívük mélyén lüktető hiány betöltetlen marad. Amíg Istent nem ismerik meg, amíg nem tudják meg, mennyire szereti őket, amíg nem ébrednek rá arra, hogy Jézus meghalt a bűneikért és ennek életváltoztató jelentősége van, addig minden próbálkozás hiába. „Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn. 4:13-14.)
Feladatunk, hogy erre ráébresszük a környezetünkben élő embereket, akik (még) rossz helyeken keresik a megoldást a lelki sebeikre, akik vágynak a szeretetből fakadó gyógyulásra, de emberekben soha nem fogják teljesen megtalálni. Feladatunk, hogy elmondjuk: mi már megtaláltuk a valódi szeretetet, a neve Jézus Krisztus. De ez a „feladat” szó nem írja le azt, amiről szó van: ha időt töltünk Istennel, ha beszélgetünk Vele, ha Neki adjuk a szívünket, akkor eljön az a pont, hogy egyszerűen nem tehetünk mást, beszélnünk kell az igazságról. Túlcsordulunk és a szeretete csatornáivá válunk. Persze, van, hogy ebben megakadunk, van, hogy éppen a gyülekezetekben sérülünk, van, hogy nem értjük Istent, de ez mind rendben van. Ő továbbvisz, és
a folyamat, amelyen átmegyünk, példa lehet másoknak is később – hogy a szeretetéhségre igazi és örök megoldást találjanak.
Ne felejtsük el, a valódi „bestseller”, a világ legtöbb nyelvre lefordított és legtöbbek által olvasott könyve a Biblia. Annál jobbat még soha senki nem írt, és – spolierveszély – nem is fog.
Szilágyi Anna
1 Komment
ÁMEN!
Nagyszerű gondolatok. Az a legjobb ha Isten tartja a kezében a dolgokat, mi pedig éljük vele közösen az életünket.